Volt egyszer egy Dzsambalink
képzetes szavak lexikonja - régi játékom átmentett posztjai a NolBlogról (télikert, tömeges sms)
Dzsambalink
írta: tutyi | 2008. aug. 5.
A dzsambalinket ismerők számára talán nem mondok e helyt újat, hiszen világirodalmi remekművek igazolják a létezését.
Mégis, nézzünk utána, hogy a világ nagyjainak műveiben hol találhatunk rá erre a nem mindennapos értelemben használt szóra:
Ki dzsambalinkjét oda sem veté
Kit szerelem-láz le nem gyalázott
Égi ágyát csak ollyan vetheté."
A költő mélységes megvetése a szerelemisten áldozatai felé a "dzsambalink" szó tudatos használata. Abban az időben ugyanis dzsambalinket vetni a szeretett személy lábai elé annyit tett, mint durván visszaadni egy szerelmi zálogot, csak ez ráadásul csúnya, lilás foltokat hagyott a fiatal leányok szoknyáján.
Vörösmarty Mihály úriember volt: soha nem tett volna ilyet.
Ám a következő sorok is jelenthetnek meglepetést:
Rosszalkodtam meg vagdalóztam
Hagyja a dzsambalinket kárba
Engem engedjen el a bálba!"
A meglepetéseknek azonban még messze nincs vége:
Addig, amíg meg nem fő,
Dzsambalinkkel feldúsítom,
Jó sok legyen, ez a fő."
mélyeket szippantva verselgetek
Bár egy nincs meg, mert elkeveredett...
Mint akinek húsz dzsambalinkje lett."
Sappho Afroditéhez írt soraiban a dzsambalink egy különös értelmezésével találkozhatunk. Az ókori irodalom még jegyezte a dzsambalinkelést, mint hosszú szónoklatot egy randa testrészről.
Sappho soha nem találkozott ugyan Afroditével, de feltételezte, hogy nem tetszene neki az orra. Eme költeményében a szépség istennőjét ezért negatív jelzőkkel illeti - csakis bosszúból.
"Bamba orromról dzsambalinkelsz, asszony
(Ménkű esz' éngem, mert nem egy királynő)
rút és alig él, de pörögne a szájad
mégsem sebez meg."


Minden idők legzseniálisabb mondata kétség kívül a szép emlékű Csengeri Dezső „A Tiszánál, pirkadatkor” című regényéből való (Ungvár, 1980). Így hangzik:
A frissebbekből. Három gyöngyszem Nagy Zoltán Mihály "Páros befutó" (Ungvár, 2002) kisregényéből:
Nem könnyű jó kecskerímet írni. Maga a rím nem annyira nehéz, százával lehet találni olyan kettős alakzatokat, amelyekben ugyanaz a két mássalhangzó cserélődik fel (a klasszikus példa: kaján halász / haján kalász), de hogy az alkotott rím újszerű, maga a kétsoros versike pedig lehetőleg poénos, esetenként - mint nálam - kicsit pikáns is legyen, ahhoz már kevés a puszta szókeresgélés és hangcserebere.
Az öröm legalább háromszoros: új magyar tévéfilm született; Karinthy Frigyes művei alapján készült; nagyon-nagyon jó lett! A 

