web lap top tartalom ajánló pr-cikk blog


2006.júl.15.
Közzétette: bdk Szólj hozzá!

BéDéKá-napló júl. 15.

Ezen a napon a denevérünkről írtam, megemlítettem áfonyáért érkező nyíregyházi barátainkat, reagáltam Bakura furcsa bocsánatkérésére, örvendeztem újabb Pilinszky-szonettjeim megjelenésén és azon, hogy a Kultúrházban Moholy-Nagyról beszéltek.

Tovább

A poéta lelke

Ha csak úgy ment az utcán, ha barátaival beszélt, és főleg: ha az arcunkba vagy a távolba nézett – akkor igazi költő volt. De amint írni kezdett, azonnal fűzfapoétává vált, aki nem képes kilábalni a sekélyes képek, kényszerű rímek és suta ritmusok világából. – Van tévéd? – kérdezte már az ajtóban egy nyári koraestén, amikor

Tovább

napló jún 2 (zegernye; újabb csapás az Arany Pávára)

Gyurcsány alaposan belecsapott a lecsóba. Én úgy értem, hogy erősen centralizált, szinte kézileg vezérelt kormányzati rendszert akar kiépíteni. És persze az sem lehet kétséges, kié lesz az a vezérlő kéz. Merész dolog, és csak a nagyon jól látható eredményesség és hatékonyság igazolhatja. Ha eltöketlenkedi, nagy bukta lehet belőle.

Tovább

Junius 2 (zegernye; újabb csapás az Arany Pávára)

Gyurcsány alaposan belecsapott a lecsóba. Én úgy értem, hogy erősen centralizált, szinte kézileg vezérelt kormányzati rendszert akar kiépíteni. És persze az sem lehet kétséges, kié lesz az a vezérlő kéz. Merész dolog, és csak a nagyon jól látható eredményesség és hatékonyság igazolhatja. Ha eltöketlenkedik, nagy bukta lehet belőle.

Tovább

Marilyn 80

Hány éves lenne Marilyn Monroe?

Születését, életét és halálát egyaránt legendák és mítoszok övezik. Tekinthetjük szex-szimbólumnak, kirobbanó színész-tehetségnek, imádnivaló cuncimókusnak, híres emberek feleségének és szeretőjének.

El tudjátok képzelni Marilyn Monroe-t 80 évesen? Ugye nem! Pedig ma éppen annyi lenne. Kevesebbet élt, mint a fele...

Születését, életét és halálát egyaránt legendák és mítoszok övezik. Tekinthetjük szex-szimbólumnak, kirobbanó színész-tehetségnek, imádnivaló cuncimókusnak, énekesnőnek, híres emberek feleségének és szeretőjének.

Előbb egy baseballsztárhoz ment feleségül, de hamar elvált tőle, aztán a monacoi herceg állítólag csak azért nem vette feleségül, mert Monroe katolikus volt. Amikor azonban a jeles drámaíró, Arthur Miller hitvese lett, áttért a zsidó vallásra. Hírbe hozták, nem is alaptalanul, az amerikai elnökkel és a másik Kennedy-fivérrel is. Egyes feltételezések szerint életének titkos politikai gyilkosság vetett véget, a hivatalos verzió szerint azonban gyógyszer-túladagolással követett el öngyilkosságot.

Van, aki forrón szereti

Élete és alakja alighanem többeket foglalkoztat, mint színészi teljesítménye. Pedig Billy Wilder Some Like It Hot (Van, aki forrón szereti, 1959) című feledhetetlen filmjében tűneményesen játszik Tony Curtis és Jack Lemmon partnereként.

Monroe alakja, arca, szőkesége az 50-es 60-as években az USA egyik virtuális védjegyévé vált. Így tökéletesen alkalmas volt arra, hogy a pop art nagy alakja, Andy Warhol sorozata révén tömegcikké is váljon. Jelentése mégsem kopott el. A két művész találkozásából igazi jelkép született: a szabad világ, a szárnyaló tehetség, a világkarrier és az emberi esendőség szimbóluma.
 
-----------------
Update. A hozzászólásokból látom, hogy tetszettek nektek a Warhol-féle szolarizációk és kolorizációk. Nos, előállíthattok saját magatok is ilyeneket meg másféléket egy szellemes szoftver segítségével (lásd ezen az oldalon). Itt van például jobbra egy általam készített magyaros, piros-fehér-zöldben :), persze nem gondoltam teljesen komolyan.
De kellemes másegyéb színélményeket is el lehet érni, a kép alatt található gombokkal és "csavarókkal" kedvetekre változtathatjátok az egyes képelemek színét, árnyalatát. Akinek nincs saját ötlete, az a jobb oldali gombbal a programtól kérhet új és új változatokat.
 
Legyél te is Warhol, legyen neked is saját Marilyned! Az enyém ilyen lett:

Kontor Tamás - élőben

Kétség kívül a harmadik Megasztár-sorozat egyik legvonzóbb, legkedvesebb figurája Kontor Tamás volt. Szűkebb szakmai és rajongói körökben ismerték azelőtt is, de ez a verseny hozta meg számára az országos népszerűséget. És bár nem igazán tartja magát énekesnek (hanem leginkább gitárosnak), elég szépen teljesített, minden produkciója kellemes színfoltja volt az egyes fordulóknak.

És ami miatt számomra külön is szimpatikus: neki is ugyanaz tetszik, aki nekem: Szabó Esztzer...

Hűséges olvasóm és jegyzeteim szorgos kommentátora, JimmyL egy élő Kontor-koncerten vett részt. Élménybeszámolója alább fog következni, mihelyst betűzi.

További jó zenéket mindenkinek.

Címkék: zene, megasztár, műsor

Átigazolt színészek

az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház fő erőit Vidnyánszky "átmenekítette" Debrecenbe

Nagyon tartok attól, hogy nagy büszkeségünk, az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház, amely produkcióval toronymagasan kiemelkedett a kárpátaljai kulturális posványból, ezek után veszíthet nívójából és saját környezetének szintjéhez nivellálódhat. Ne így legyen - de ezt a veszélyt most, a legjobb erők távozása után, reálisnak gondolom. Ha úgy vesszük, ennek a színháznak a története és karrierje amúgy is kisebb fajta csoda volt; ám a csodák...

Épp most szomorkodtam egy sort (Rög a rögtől) azon, hogy a beregi táj nagy szerelmeseként számon tartott költő Budapestre költözött, most meg azt olvasom, hogy Vidnyánszky Attila főrendező a beregszászi társulat "fő erőit", öt színészét "átmenekítette" Debrecenbe, a Csokonai Színházba, amelynek egy ideje ő a főállású művészeti igazgatója (s így kárpátaljai jelenléte egy ideje már inkább csak alkalomszerű - és szimbolikus).

Ezzel a lépéssel legalább annak az öt embernek az egzisztenciális problémája megoldódik a kárpátaljai kiszolgáltatottsággal szemben - ez igaz. Más kérdés, hogy legfőbb összetartó erejük, Vidnyánszky karizmatikus személyiségének tartós hiánya mellett és a legjobb művészek nélkül hogyan tud majd tovább működni, talpon maradni, színvonalas produkciókat kiállítani a hátrahagyott társulat. Félek, hogy sehogy, bár Attila bizakodó. Nagyon tartok attól, hogy nagy büszkeségünk, az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház, amely produkcióival toronymagasan kiemelkedett a kárpátaljai kulturális posványból, ezzek után veszíthet nívójából és saját környezetének színtjéhez nivellálódhat. Ne így legyen - de ezt a veszélyt most realisnak gondolom. Ha úgy vesszük, ennek a színháznak a története és karrierje amúgy is kisebb fajta csodának tekinthetjük; ám a csodák ritkán időtállóak.

(Próbáltam a debreceni színház honlapján utánanézni, melyik az átigazolt öt színész, de a Társulat link alatti oldal még építés alatt áll.) 

Némileg meglepő Vidnyánszkynak ez a kijelentése: »sem én, sem a beregszászi színészek, sem helyi közösség "nem felelős" a színház létrejöttéért. A politika találta ki 1992-ben. A magyar kül- és kultúrpolitika demonstrálni akarta, mennyire törődik a határon túli magyarokkal, az Ukránok (sic!) pedig azt, hogy milyen jól bánnak velünk. Minket a politika talált ki, aztán magunkra hagyott.«

Hm. Ezen még rágódnom kell egy kicsit. 

süti beállítások módosítása