Aztán megismerkedtem Nagy Pállal, a Magyar Műhely alapító szerkesztőjével. Később szerzőjük lettem, a kilencvenes évek elején néhány találkozójukon is részt vettem. Egyik konferenciájukra ungvári barátom fuvarozott el, aki

<P class=MsoNormal style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt" align=justify>Kamasz koromban sokat kacérkodtam az izmusokkal. Talán <?xml:namespace prefix = st1 ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:smarttags" /><st1:PersonName w:st="on" ProductID="J?zsef Attila">József Attila</st1:PersonName> korai szürrealizmusától indulva találtam rá Kassákra, s onnan visszafelé jutottam el Bretonig, Tristan Tzaráig. Roppant izgalmasnak találtam a dadaisták művészi forradalmát, alkatilag alkalmasnak éreztem magam a konvenciók elvetésére, az irodalmi kísérletezésre. Aztán eltávolodtam az avantgárd törekvésektől, magam is elfogadtam azt a hamis képzetet, hogy kisebbségi helyzetben a költőnek mindenáron közérthetőnek kell lennie, csak így szólíthatja meg azt a közösséget, amellyel szemben kötelességei vannak. Közösségi költő lettem, ám továbbra is érdekelt minden, ami neo- és poszt-, ami felrúgja a tradíciókat és új utakat keres. Járattam a régi Mozgó Világot, és az Új Symposoin, a Jelenlét vagy a Magyar Műhely egy-egy kalandos úton hozzám eljutó száma mindig élményt jelentett. Az így ért hatások sajátosan keveredtek hagyománytiszteletemmel.</P> <P class=MsoNormal style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt" align=justify>&nbsp;</P> <P class=MsoNormal style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt" align=justify><SPAN style="mso-tab-count: 1"><IMG hspace=3 src="http://files.blogter.hu/user_files/5104/irodalmar/nagypali.jpg" align=left>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; </SPAN>Aztán (talán 1988-ban) megismerkedtem Nagy Pállal, a Magyar Műhely alapító szerkesztőjével, barátságba keveredtünk, váltottunk néhány levelet. Okos érveit, amelyekkel felfogásom hibáira mutatott rá, akkor elvetettem, ám az avantgárd iránti vonzalmam erősödött. Később szerzőjük lettem, a kilencvenes évek elején néhány találkozójukon is részt vettem. </P> <P class=MsoNormal style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt" align=justify>&nbsp;</P> <P class=MsoNormal style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt" align=justify><SPAN style="mso-tab-count: 1">&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; </SPAN>Egyik konferenciájukra ungvári barátom fuvarozott el, aki szobafestőből éppen akkor avanzsált műkereskedővé, galériaigazgatóvá. Elragadtatással szemlélte a kamaratárlat darabjait, élvezte az installációkat, performanszokat. Ám az elméleti előadások megfeküdték a gyomrát. Amikor a jeles esztéta hosszasan, sok szakszó kíséretében a vizuális kultúra transzformációjának az aspektusait taglalta, a barátom felállt a hátsó sorban és a következő bejelentést tette: &#8222;Én mint ungvári szobafestő, ezzel nem értek egyet!&#8221; Majd leült és nem szólt többet. Mindez senkiben nem keltett megütközést, avantgárd találkozóba belefér az ilyesmi, sokan hihették, ez is része az előadásnak.</P> <P class=MsoNormal style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt" align=justify>&nbsp;</P> <P class=MsoNormal style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt" align=justify><SPAN style="mso-tab-count: 1">&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; </SPAN>Itthon elmeséltem az esetet, Évával azóta is emlegetjük, s ha valami nagyon csípi a szemünket, szívesen idézzük barátom magvas kinyilatkoztatását.</P>