Kezeit csókolja dr. Tóth
Az Ünnepi Könyvhét keretében ezt a könyvet fogjuk dedikálni (mármint Éva és én) a többi szerző társaságában
a Vörösmarty téren
június 11-én, vasárnap
15 órától
a Vajdasáki Könyvkiadók standjánál
„A zentai Városi Múzeum gyűjteményéből származó felvétel hozzávetőlegesen száz évvel ezelőtti állapotot örökít meg. A fényképész nem egyszerű látképet kívánt készíteni, mert a folyóparti panoráma előterébe, a lakatlan túlpartra különféle társadalmi helyzetű (a kései elbeszélő által megszólaltatható) alakokat állít. Képeslapot készít. Szándéka szerint idillt ábrázol, egy képben elmondhatót – amely azonban leleplezhető...”
Merre lehet továbbvinni a történetet? Amint a középpontba a retus kerül, érdektelenné válik, mennyi a történetben a fikció, ki miként élesíti a képet, hogyan nagyítja, módosítja saját részleteivel.
Nem rendhagyó dolog, ha szerzőit egy folyóirat szokatlan, provokatív kihívás elé állítja. Példa erre a zEtna 2002–2003-as, Retus munkacímet viselő sorozata, amelyben három országból hat magyar író egy százéves zentai képeslap megelevenítésére tesz eredményes kísérletet.
----------
Kedves Barátaink, gyertek el a dedikálásra!
Ha nem tudtok eljönni, akkor, szerén vigasztalódásul ajánlom figyelmetekbe a zEtna webmagazin Retus c. interakcióját és az ennek keretében írt novelláinkat: Berniczky Éva: Ahol a lélek tetőzik, illetve Balla D. Károly: Létra a ködbe.