- És tessék mondani, hányan fognak még részt venni a da Vinci-kód megfejtésében? - Felvétel egy orosz internetes fotóklub oldaláról + egy blogtéri poszt ajánlása: hányt bőr lehet lehúzni egyetlen témáról, avagy a da Vinci-kód mint fejlett üzleti iparág...

Aki maga is gyakran bosszankodik (vagy dühöng) a magyar médiumokban megjelenő vagy elhangzó pontatlanságok, bakik - alkalmanként kapitális baromságok - miatt, annak jó szívvel ajánlhatom a figyelmébe a sokat látott és tapasztalt magyar újságírók között is "öreg rókának" számító aranytollas Kulcsár István bakiblogját.

blog - blogolás - baki, lapszus | Aki maga is gyakran bosszankodik (vagy dühöng) a magyar médiumokban megjelenő vagy elhangzó pontatlanságok, bakik - alkalmanként kapitális baromságok - miatt, annak jó szívvel ajánlhatom a figyelmébe a sokat látott és tapasztalt magyar újságírók között is "öreg rókának" számító aranytollas Kulcsár István bakiblogját.

 

Aki maga is gyakran bosszankodik (vagy dühöng) a magyar médiumokban megjelenő vagy elhangzó pontatlanságok, bakik - alkalmanként kapitális baromságok - miatt (vagy aki szerette anno Peterdi Pál "Tücsök és bogár" rovatát a szép emlékű Ludas Matyiban és a Rádiókabaréban), annak jó szívvel ajánlhatom a figyelmébe a sokat látott és tapasztalt magyar újságírók között is "öreg rókának" számító aranytollas Kulcsár István bakiblogját. (Az "öreg rókát" csak azért engedem meg magamnak, mert atyai jóbarátomról van szó. Az atyai itt nagyon is indokolt: valaha apámmal tartott szorosabb kollegiális kapcsolatot, most meg én váltok vele gyakorta levelet. Merthogy én írásaimban is kiszúrja a bakikat!)

Mindent olvas, hallgat, néz - és minden melléfogást kipécéz. Találatai és a hozzá fűzött szellemes kiigazítások olvastán nemcsak elmosolyodhatunk, könnyen fel is kacaghatunk.

Ez pedig sokkal egészségesebb, mint a bosszankodás.

Tessék kipróbálni!

2015: elfelejtett szolgáltatás! mindenki a Facebookot használja és okostelefonról küld sms-t laptopra - tömeges üzenet

_____________

Frissítés 2007. február 9-én: Sajnálom, mostantól nem küldök senkinek meghívót. A magyarázat itt olvasható. Tömeges sms-ben értesítettem baráraimat.
________________

Bevallom, engem nem igazán tudott felkavarni, hogy az iWiWet megvette a T-birodalom. Bánom én a tulajt? Csak működjön a dolog, lehetőleg minél jobban. De a spamlevelektől végképp tele lett burám, nem akarom az újabb és újabb kört kivárni. Egyelőre nem szüntetem meg a profilomat, de leállítom az értesítőket - kérem, senki se nehezteljen, ha csak nagy késéssel válaszolok üzenetére vagy nem igazolom vissza időben az ismeretséget.

Ellenben máris beléptem kishúgom barátjának a meghívására egy új, fiatal kapcsolati hálózatba, a myVIP-be. Első ránézésre a felület sokkal tetszetősebb, az opciók átláthatóbbak, és lényegesen gyorsabban működik a nővérkéjénél. Igaz, sokkal kevesebb a felhasználója (300.000 fölött), ellenben roppant dinamikusan fejlődik. Néhány szolgáltatás ugyan hiányzik innen - de nem nekem

Közösségi marketing - üzenet küldés laptopról - hálózati csoport - szerviz szolgáltatás

Tartalommarketing: A magyar közösségi oldalaknak valaha nagy volt a vonzereje, később a fészbúk mindegyiket kiszorította, viszont a mobil-marketing még működik és a budapesti laptop szervíz és webáruház vásárlói hálásak érte, holott tudják, hogy én sokáig ódzkodtam még az iwiwtől is, ellenben máris beléptem - írtam a poszt dátumának megfelelő napon - kishúgom barátjának a meghívására egy új, fiatal kapcsolati hálózatba, a myVIP-be. Első ránézésre a felület sokkal tetszetősebb, az opciók átláthatóbbak, és lényegesen gyorsabban működik a nővérkéjénél. Igaz, sokkal kevesebb a felhasználója (300.000 fölött), ellenben roppant dinamikusan fejlődik. Néhány szolgáltatás ugyan hiányzik innen - de nem nekem, mert én, ha nagyon üzenhetnékem van, küldök sms-t tömegével.

Bevallom, engem nem igazán tudott felkavarni, hogy az iWiWet megvette a T-birodalom. Bánom én a tulajt? Csak működjön a dolog, lehetőleg minél jobban. De egyelőre inkább az ellenkezőjét tapasztalom. A spamlevelektől meg végképp tele lett burám, nem akarom az újabb és újabb kört kivárni. Egyelőre nem szüntetem meg a profilomat, de leállítom az értesítőket - kérem, senki se nehezteljen, ha majd nem válaszolok üzenetére vagy nem igazolom vissza az ismeretséget.

Ellenben máris beléptem kishúgom barátjának a meghívására egy új, fiatal kapcsolati hálózatba, a myVIP-be. Első ránézésre a felület sokkal tetszetősebb, az opciók átláthatóbbak, és lényegesen gyorsabban működik a nővérkéjénél. Igaz, sokkal kevesebb a felhasználója (300.000 fölött), ellenben roppant dinamikusan fejlődik. Néhány szolgáltatás ugyan hiányzik innen - de nem nekem, azok az iWiWen is inkább zavaróak voltak (pl. az apróhirdetések). E percben az is előnynek látszik, hogy egyszerre csak 2 címzettnek lehet üzenetet küldeni, azaz itt nem kell lánclevelektől tartani. Ugyancsak nagy előny, hogy egyelőre korlátlan számú ismerősét hívhatja meg az, akit már valakinek a meghívása révén regisztrálta magát.

Mivel már iWiW-es ismerőseim máris érdeklődtek, így most minden olvasómnak felajánlom, hogy küldök neki meghívót, ha ír a címemre arról a címről, amelyikre a meghívót kéri.

Tehát: BéDéKá, küldj nekem myVYP meghívót!

közösségi marketing - tartalom optimalizálás - laptop üzenetek - tech / tud / it / számtech

A villany persze nagy áldás volt, hamarosan mindenki megbékélt. Ő is csak addig zsémbelt, amíg egy gólyapár fészket nem rakott a kerítésük előtti oszlop tetején. Mindig szerette volna, ha kéményére madár fészkel, de hiába várta tavaszi érkezésüket, mindig más portát választottak. De most, hála a villanyfának…

Nem igazán vagyok az évfordulók híve és mindenféle kultusz iránt inkább érzek averziót, mint vonzalmat, így kicsit magamon is csodálkozva a mai évforduló kapcsán mégis egy magyar író kultuszáról ejtek szót. Talán mert az évforduló nem kerek, talán mert nincs vele tele a sajtó - és mert a kultusz is csendes, szép, szerény. Ezenfelül nagyon is ráfér. Inkább neki legyen, mint... (hosszú felsorolás).

Épp csak nem tudom, ő maga mit szólna hozzá.

Ottlik Géza ma lenne 94 éves; akár élhetne is. A Papiruszportál c. remek irodalmi-kulturális webhelyen kívül másutt semmilyen aktuális megemlékezést nem találtam, itt azonban érdekes beszámoló olvasható a kőszegi Ottlik-kiállításról. Hogy éppen itt, az persze nem véletlen: ez a portál (és jogelődje) egyik letéteményese az Ottlik-kultusznak azon a réven, hogy belső emberei közé tartozik a szombathelyi Fűzfa Balázs irodalomtörténész, akinek saját rovata van a szájton, mégpedig a beszédes Iskola a határon címmel. Most címlapra került a szerző ide vágó tavalyi írása is: Egy irodalmi kultusz születése. Az Ottlik-kultusz első évtizede Kőszegen és Szombathelyen.

Ebből  a cikkből, sok egyéb fontos információ mellett, értesülhetünk a VOTI (Virtuális Ottlik Intézet) szerveződéséről, amely az ötletgazda szándéka szerint "olyan elektronikus adatbázis és internetes szellemi központ lesz (remélhetőleg még idén), amely megpróbálja mindazokat összefogni, akik Ottlikkal valaha is foglalkoztak, s megpróbálja – legalább virtuálisan – elérhetővé tenni a vele kapcsolatos dokumentumokat."

Nos, a "még idén" - az tavaly volt, így tisztelettel kérdezném, kedves Fűzfa Balázs, megalakult-e ez a virtuális közösség? Esetleg belépnék.

Csak azt nem tudom, vajon kiérdemelhetem-e a résztvételemet azzal, hogy az Iskola a határonból legalább egy helyen idézek a regényemben, s hogy naplómban megemlítettem, milyen érdekes volt eredetiben látnom Esterházy Péternek azt a "képét", nagy papírlapját, amelyre kézzel leírta a kultikus Ottlik-regény teljes szövegét? Ez 2001 augusztusában történt, két kimerítő kapolcsi nap után a Tapolca-Diszel-i Látványtárban (itt írok erről). Ha mindez kevés belépőnek, akkor még azzal tudok előrukkolni, hogy az obligát kérdésre, vajon mit vinnék magammal egy lakatlan szigetre, hét legkedvesebb könyvem között így írtam főművéről:

Ottlik Géza: Iskola a határon

És Ottlik tovább árnyalta, mélyítette az igazságot: „Minél jobban ritkulnak a szavak, annál jobban sűrűsödik az igazság”. És hogy csínján is kell bánni vele: „…az igazság nehézágyúit sem lehet bevonszolni olyan törékeny szerkezetekbe, amilyenek az emberi társadalmak.” S hogy mindennél fontosabb: önmagunkat megőrizni, megvigyázni. És hogy erre adódhat mód mindenkor, a legkilátástalanabb helyzetekben. („…mindig vissza lehet vonulni rendíthetetlen falak közé, hegyeinkbe.”) Mert képesek lehetünk javunkra fordítani a rosszat, sikerré nemesíteni a kudarcot. (…a vereség izgalmasabb, sűrűbb anyagból való … a győzelemnél…”) Ezen okulva kovácsoltam én előnyt a hendikepjeimből, így pihéztem szárnnyá a rabszíjat.

Szóval esetleg belépnék, ha lehet, az Ottlik-kultuszba...

Aztán arra gondoltam, vajon az írónak tetszene-e mindez? Cipi bácsi, mit szólsz te ehhez? Vajon nem olyasmit mondasz-e nekünk, mint hősöd A Valencia-rejtély végén:

- Mi lesz, ha minden várakozásotok ellenére a Világegyetem nem fog megsemmisülni?

- ...Ebben az esetben, azt hiszem, a Világegyetem kinyalhatja a seggemet.

Úgyhogy inkább óvatosan a kultusszal. Még az Ottlikéval is.

------------------------
Másnap írásom megjelent itt is: Papiruszportál

Ma az orosz fővárosban a Vörös téren ünnepi dísszemlére került sor a Nagy Honvédő Háborúban aratott Győzelem alkalmából.

Somlyó György személyében irodalmunk nagy öregje, a Nyugat-nemzedék egyik utolsó képviselője távozott. Igazi poeta doctus volt, mindent tudott, amit a költészetről tudni lehet. Sokat adnék azért, ha három napig akkora tudás lehetne a fejemben, mint amekkora az övében volt. A hír tartalmazza a fontosabb adatokat. A méltatások majd sorra veszik, miben tartozott a legnagyobbak, legutolérhetetlenebbek közé. Én inkább egy személyes epizóddal búcsúzom tőle.

Somlyó György személyében irodalmunk nagy öregje, a Nyugat-nemzedék egyik utolsó képviselője távozott. Igazi poeta doctus volt, mindent tudott, amit a költészetről tudni lehet. Sokat adnék azért, ha három napig akkora tudás lehetne a fejemben, mint amekkora az övében volt. A hír tartalmazza a fontosabb adatokat. A méltatások majd sorra veszik, miben tartozott a legnagyobbak, legutolérhetetlenebbek közé. Én inkább egy személyes epizóddal búcsúzom tőle.

Bár talán most énekelték a versenyzők a legjobb számokat, maga a verseny teljesen érdektelenné vált. A legutóbbi forduló óta már mindenki pontosan tudja, ki fog kiesni és ki lesz a végső győztes. Márpedig tét és kockázat nélkül nincs próbatétel, hiába kelti az ellenkező látszatot az egyre inkább idióták gyülekezetére emlékeztető zsűri. Most már Presser is egy lebutított szoftverre hasonlít, olyanra, amelyikből kiiktatták nemcsak az eredeti gondolatokat, hanem az értéket felismerő és az igazságosságért felelős modulokat is. Bakácsnak eközben Rúzsa Magdolna képében megjelent a könnyező szűz Mária, Pély maradék szókincsét is elvesztette, Soma belefulladt a nemiség és az égi energia közti sávszélességbe, az egyébként jófej Novák pedig most már vidéki kocsma sarkába állított nyerőgépre hasonlít leginkább; veszettül pörgeti a tárcsáit, hogy ne vegyük észre: elfáradt, kifulladt a produkció, kiszaladt belőle a szufla.

Kész csoda, hogy az énekesek mindezek ellenére időnként értékelhető szinten teljesítettek.

1. kör: Bob Marley-számok

Varga Ferencnek nem sikerült megölnie a sheriffet, nekem persze inkább Clapton hiányzott, nem Marley, de ellettem volna a reggae-vel is, ám abból sem volt a környéken egy dekányi sem (4 pont). Rúzsa Magdolna ellenben nagyon meggyőző és jópofa volt (One Love), jól belebújt a stílusba, kivette belőle, amire szűksége volt, cserébe azonban nem tett bele semmit (6 pont). Póka Angéla ellenkezőleg, még az egyébként nagyon szimpla No Women, No Cry is a képére formálódott, felvéve egója bonyolultabb alakzatait (7 pont).

2. kör: Sting (Police)-számok

Itt Rúzsa kezdett, igen erősen. A nap egyik legjobb produkciójának éreztem előadását, a második felében különösen elemébe jött. Újra a meggyőző szót kell használnom: különlegesen jó hangján és énektudásán túl az őszintesége, a zenében történő feloldódása, vele való egyesülése az, ami elragadó (9 pont). Amíg énekel, addig nagyon élvezhető a jelenléte, amikor abbahagyja, akkor ellenben az ájtatos és önmagától meghatódott ábrázatával sokat ront az összképen – s ha magától nem lenne neki olyanja, az eszement zsűri akkor is belebeszélné a hasába az isteni küldetést. (Másodjára videón néztem végig, csak a zeneszámokat, pontos vágásokkal – így sokkal élvezhetőbb.) Póka szokása szerint jól kiforgatta az eredetit (amelyet egyébként én nem sokszor hallottam), erős és szuggesztív előadással állt elő. Most nem találtam teátrálisnak, annyi gesztust használt, amennyire szükség volt, és mint mindig, most sem csak énekelt, hanem előadott (8. pont). Vargánál nemcsak a sheriff meggyilkolása maradt el, angol emberként New Yorkban is eltévedt: csak őgyelgett az egyébként nagyszerű zeneszámban. Egyszerre volt fárasztó és unalmas (4 pont).

3. kör: Janis Joplin-számok

Nem tudom, Pókával miért kellett ennyire kibánni. Az általa nem szeretett egyetlen Joplin-számot erőltették rá. Az életműnek egyébként is gyönge darabja a Mercedes Benz, Janis hangján kívül más nem igazán élvezhető benne. A primitív (ám sodró erejű) zenei alapra mégis sikerült sajátos felépítményt raknia: kíséret nélküli, kórussal felelgető gospel-éneklés lett belőle. Így elég jól sikerült kijönnie a dologból: a semmilyen nyersanyagból zenei ínyencség lett (8 pont). Varga hatalmasat alakított (Just A Little Bit Harder): a nem bluesos, hanem rockos-funkys hangütés igencsak testéhez állónak bizonyult. Énekelt és üvöltött, szinte még sikoltott is – ahogy kell. Le merem írni, hogy fergetegesre sikerült (9 pont). Rúzsa nagyon rosszul kezdett, úgy hallottam, hogy teljesen bent ragadt a hangja, de aztán elég hamar kijött a gödörből. Igazi Joplin-bluest kanyarított, és bár sem hangjának nagyszerűségében, sem énektehetségében nem lehet senkinek kételye, valahogy ezt a produkciót mégsem éreztem teljesnek, bár nem tudom megmondani, mi hiányzott belőle (8 pont).

Összegzésben tehát nálam ezen az estén: Varga – 17, Póka – 23, Rúzsa – 23.

Nem szoktam külön kitérni rá, de most érdemes: a fináléban hármasban előadott Rolling Stons-t nagyon jól odatették, míg a párbajban énekelt, amúgy is borzalmas gagyi, az első Csillagdal egyenesen rémes volt.

Angéla kiesésével Eszter után második kedvencem is távozott a versenyből, szerintem mindketten utcahosszal jobbak Ferencnél, mint ahogy, persze, jobb nála Magdi is, akitől nem vitatom el különleges tehetségét, így azt sem, hogy mindenképpen érdemes a főnyeremény megütésére. Azt hiszem, nem kell 20-áig várni, máris lehet neki gratulálni. Ha el nem üti a villamos, ő lesz a 2006-os Év Hangja.

-----------------

Más: Magyar ószövetség - arvisura

Kívánatos lenne, ha döntés születne a kormány által tavaly kezdeményezett, a határon túli magyarok iránti felelősségvállalást erősítő alkotmánymódosításról, mondta Sólyom. Nos, a kormány most intézkedni nem tud, de illetékese nyilatkozik: a határon túli magyarok közjogi státusát szabályozó törvénycsomag 4 fontosabb elemből áll, éspedig