milyen laptop hangkártya kell nekünk zenéhez, filmhez, játékhoz? -  többcsatornás hangkártyák

A témát tárgyaló első részében - Laptop hangkártya választás - általános tanácsokat adtunk arra nézve, hogyan válasszunk hangkártyát laptopunkba. A megfontolások között elsőként az árfekvést megvizsgálni és a saját igényeinket végiggondolni ajánlatos, vagyis azt, hogy zene, játék, film tekintetében mi az elvárásunk. A cikket és azzal fejeztük be, hogy

A legsokoldalúbb hangkártyák, melyek egyúttal a legmagasabb szintű csatlakozást nyújtják: az USB és FireWire laptop hangkártyák. Zenészeknek és hangmérnököknek az USB és FireWire kártyák kötelezőek, mivel ezek az egyetlen olyan hangkártyák, melyek képesek biztosítani a zenekészítéshez szükséges sebességet és hangminőséget.

Ám vannak további lehetőségek is.

PC-kártyák, melyeket néha PCMCIA kártyáknak és ExpressCards-nak is neveznek, szintén rendelkezésre állnak, ám a kapcsolódásuk nagyon korlátozott, mivel sok laptop nem tartalmazza a megfelelő reteszt. Ezenkívül a legtöbb kártya tervezésénél fogva csak egyetlen operációs rendszernek felel meg. Az átlagos zenehallgatók és játékosok számára a PC-kártyák biztosítani fogják a szükséges hangminőséget.

Derítsd ki, hogy hány kimeneti csatornára van szükséged

Akiknek fontos a hangminőség

Míg az összes laptop hangkártya képes biztosítani az output (kimeneti) sztereó hangot, egyesek akár 16 vagy több hangot is képesek egyidejűleg továbbítani. Továbbá, vannak olyan kártyák is, melyeket surround hangzás hallgatásra hoztak létre, melyeket mind a film fanatikusok, mind a megrögzött játék kedvelők számára alkalmasak.  

Az olyan hangkártyák, melyek több mint két kimeneti audio csatornával vannak ellátva, fontosak minden olyan felhasználó számára, aki zenekészítéssel is foglalkozik. Több audio kimenet lehetővé teszi a hangok továbbítását stúdió monitorok, keverők és külső effektek számára. Az átlagos amatőr zenészt jól kiszolgálja minden olyan kártya, mely négy vagy több különálló hangkimenetet kínál.

Többcsatornás, térhatást adó hangkártyák

Az elvetemült játékosok és a film szerelmesei inkább a többcsatornás, térhatású hangkártyákat részesítik előnyban. Ezek jellemzően az 5.1-es és 7.1-es változatban állnak rendelkezésre és 3D hatású hangtér létrehozására szolgálnak. Ezek a rendszerek tartalmaznak egy dedikált mélysugárzót az alacsony frekvenciájú hang visszaadására és öt vagy több hangszórót, melyeket irányított hangsugárzásra használnak. Ezek a rendszerek általában egy sztereó hangjelzést használnak és DSP jelátalakítást alkalmaznak a hangra ahhoz, hogy létrejöjjön a térhatású hanghatás. Ennek a folyamatnak köszönhetően az ilyen laptop hangkártyák többnyire nem kívánatosak zenekeverésre, vagy a zene magasabb szintű elsajátítására.

Gondold át, hány bemeneti csatornára lesz szükséged:

A legtöbb hangkártya legalább egy bemeneti hangcsatornát fog tartalmazni, melyhez egy mikrofon vagy egy hangszer csatlakoztatható. Bár ez bőven elég lenne mind a játékosok, mind a filmrajongók számára, nem feltétlenül elégséges zenészek és producerek számára.

Ha egy élő zenekar felvételére készülsz vagy te magad is játszol egy hangszeren, akkor gondolkodnod kell azon, hány hangszert, beleértve a vokált, fogsz egyszerre rögzíteni. Minden hangszert a saját hangsávjába kell felvenni, tehát szükséged lesz a hangkártyádon egy bemeneti csatornára minden egyes hangszer esetében.

mobil marketing - internet kommunikáció - warez letöltés sms-ben - szerzői jog - film - tech - ünnep - ajándék - digitálé

"A karácsonyi hajsza legszebb ajándéka az a titkos ajándék, amit a MÁSIK talán sose tud meg: hogy idővel ajándékozod meg." - László atya blogja

Ma már nem túlzok, amikor azt mondom, hogy a fájlmegosztás, a warez (a szó összes értelmében) és más hasonló dolgok hozzátartoznak sokunk mindennapi életéhez. De vajon illik-e ezt "kihasználni" karácsonykor?

Röviden: nem illik másolt cuccokat adni. De ha a kivétel erősíti a szabályt, akkor ez egy nagyon erős szabály.

Karácsonykor az ember a szeretteit (üzlettársait, ügyfeleit stb.) lepi meg ajándékokkal, legyen az laptop, hangoskönyv vagy télikert. Mindenki igyekszik valami viszonylag személyes ajándékot beszerezni. Sokszor előfordul azonban, hogy erre nincs lehetősége, hiszen a kiszemelt termék nem kapható. Ekkor például megengedhető a letöltött-kiírt ajándék, de kizárólag ha ez tényleg indokolt és lehetőleg legyen mellé valami "rendes" ajándék is, hiszen a karácsony mégiscsak elsősorban a kereskedelem ünnepe. Ez persze lehet valami sablonos dolog is (üveg bor stb.).

A másolt cuccok nagyszerűen ki is egészíthetnek ajándékokat. Ha Tarantino-rajongó ismerősünknek veszünk egy Ponyvaregény dvdt, akkor azt nyugodtan egészítsük ki a rendező többi művével. Kivéve persze, ha amúgy telne azok megvásárlására.

Fontos kérdés még a csomagolás. Fő szabály, hogy a másolt mindig legyen másolt, ne az eredeti hamisítványa. Azaz ne tűnjön eredetinek: nem fog menni; csak megtévesztő és amúgy sem illik hamisítványokat ajándékozni. Ez persze nem jelenti azt, hogy essünk át a ló másik oldalára. A hardver lemeznek legyen valamilyen borítója és tokja, lehetőleg valami igényesebb. Az internetről le lehet sokszor tölteni az eredeti borítót, de ha ezt nem találjuk egy egyszerű nyomtatott borító is bőven megteszi. A papírtokot és más hasonló költséghatékony megoldásokat mindenképp hanyagoljuk!

Összesítésképpen tehát elmondhatjuk, hogy az utángyártott helyettesítő laptop akkumulátorok és egyéb másolt cuccok nagyon jól kiegészíthetnek, személyessé tehetnek más ajándékokat, de ehhez tényleg csak indokolt esetben nyúljunk.

Amikor azt látod, hogy nem sokkal a gyönyörű pincérlánnyal történt megismerkedése után a svájcisapkás vagány úgy issza üvegből a Kólát, hogy közben nem veszi ki a szájából a rágott gyufaszálat, már sejtheted: ezt a fickót a film végén alighanem szitává fogják lőni. Addigra kicsit megszereted, még ha tudod is, hogy a szánandóan peches kedves csirkefogó valójában hidegvérű rablógyilkos, aki megérdemli a sorsát. Ha belelovalod magad a gengszterromantika édes-keserű hangulatába, mégis sajnálni fogod ezt a kisstílű nagymenőt (nagystílű pitiánert), akinek zsebtolvaj-lelke komikusan lötyög a bankrabló-sorsban. Nála is jobban szánod majd szépséges partnerét, akit leginkább az unalom és ki nem elégített vágyai vezérlik a bűn izgalmas útjára. Mutatós hulla lesz belőle az utolsó jelenetben: mint valami túláradó érzékiség, úgy feslik ki teste az automobilból.

 Zabriskie Point

Mit kerteljünk: Jeffrey Friedman és Rob Epstein 2010-es munkája filmalkotásként talán nem lenne eléggé jó, ha nem Ginsberg monumentális költeménye adná a vázát. Ez a váz azonban oly erős, hogy könnyedén (de súlyos léptekkel) viszi előre a filmet, jószerével csak rá kellett akasztani a jeleneteket. Ezek a következő öt síkon futnak.

Az első: 1955. októberében Allen Ginsberg a San Francisco-i Six Gallery-ben, 29 évesen felolvassa az Üvöltést (szép film noir képek egy füstös helyről, a költőt alakító James Franco szuggesztív interpretációja – és hát persze a nagyon ütős szöveg).

Valljuk be: a Forró éjszakán Sidney Poitier nélkül nem lenne az, ami. Az izgalmas történetre és a remek rendezésre az ő személyes varázsa teszi fel a koronát. Játéka roppant plasztikusan fejezi ki filmbéli helyzetének összetettségét és ellentmondásosságát: merészelhet-e a szigorú Mississippi államban egy északról jött fekete nyomozó okosabbnak mutatkozni, mint helybéli fehér kollégái? Számomra szinte a gyilkosság felderítésének a fordulatainál is izgalmasabb volt megfigyelni, hogyan egyensúlyoz hősünk a fölényesség és az alázat között, hogyan vívódik benne egymással a büszke, dacos önérzet és a bölcs konfliktuskerülés. Ez a film igazi drámai magja, s e köré rajzolódik ki a helyi érdekek szövevényébe ágyazódó bűnügyi történet. »tovább

Polanski közel állt ahhoz, hogy igazi intellektuális krimit alkosson. Filmje zseniálisan indul: a Párizsba érkező házaspár a szállodában felfedezi, hogy az asszony bőröndjét elcserélték a reptéren, ezt bejelentik, majd amíg a férj zuhanyozik, felesége eltűnik a szobából. És kezdődik az őrület.

Eleinte Hitchcock-i szituációk és kiszámíthatatlanságok tartják fogva a nézőt: a kételkedő és gyanakvó hatóságok keltette csapda; a nem tudni, mi történt helyzetéből eredő szorongás; a kétségbeesésből az ijesztő bizonyosságba vezető kusza nyomok; véletlenek és szükségszerűségek egymásutánja; a hétköznapi ember muszáj-Herkules hősiessége; a titokzatos segítőtárs megjelenése… Ám nagyjából abban az ütemben, ahogy az alaphelyzet izgalmából vezető logikai szálak egy-egy kisebb gubanc ellenére rácsavarodnak a történet gombolyagjára, ugyanúgy csévélik magukra Polanskit a kommersz akciófilmek kliséi. Ami az elején intellektuális idegjáték volt, a végére vásári hatásvadászattá válik – ráadásul anélkül, hogy a profi akciójelenetek látványossága kiváltaná a belső feszültséget.

 női szépség - a meztelenség esztétikája - film - Brigitte Bardot fanszőrzete -

Természetesen nemcsak azért érdemes megnézni Roger Vadim kissé nehézkes című filmjét (Don Juan, avagy: Don Juan, ha nő lett volna; Don Juan ou Si Don Juan était une femme…, 1973), mert filmvásznon ekkor láthattuk utoljára Brigitte Bardot kebleit (többször) és fanszőrzetét (egyszer), hanem azért is, mert érdekesen felépített, különleges hangulatú alkotás akkor is, ha nem tartozik a filmművészet nagy remekei közé és kissé talán a cím felkeltette várakozást is alulmúlja.

A csábító hölgy csábereje ugyanis valahogy nem tűnik eléggé valódinak. Nemcsak az a legendás Bardot-i babaszépség tűnik egy-egy jelenetben megkopottnak, elvirágzottnak (nem csoda: csaknem negyvenéves nőről beszélünk!), hanem az érett asszony varázsa sem látszik eléggé ellenállhatatlannak. A hódítások nem eléggé cselesek és kockázatosak, egyáltalán: hősnőnkben nincs meg a donjuani fékezhetetlenség, a veszedelmeket vállaló vakmerőség. Nehezen élhető át a konfliktusok tragikuma is, talán csak a pap-rokonnal megeső szerelem bizarrsága és a gitáros fiú öngyilkossága eléggé poétikus ahhoz, hogy a művészi ábrázolás ereje hitelesítse az egyébként vázlatos történetet.

Az utolsó kockák felcsapó lángjai a jelenet teatralitása ellenére mégis mélyre égetik az élményt, főleg, ha tudjuk, hogy a film majdnem pontosan annyi idős, mint Bardot volt a forgatásakor.

Don Juan, avagy: Don Juan, ha nő lett volna. Francia-olasz filmdráma, 1973. Rendezte: Roger Vadim, forgatókönyv: Roger Vadim, Jean Cau, zeneszerző: Michel Magne, operatőr: Henri Decaë, Andréas Winding. Főbb szereplők: Brigitte Bardot (Jeanne), Robert Hossein (Louis Prévost), Mathieu Carriére (Paul), Michele Sand (Léporella), Jane Birkin (Clara), Maurice Ronet (Pierre Gonzague).

több film

Olvasd el ezt is: Árnyékszéki románc

A vereckei botránykő • Válogatott halálaim • Két hold: a NASA titkol és figyel • Kállay Labord és a kaméleonok »» BDK ONLINE

Lassan kialakul nemrégiben nyitott webmagazinom periodicitása. A publikációkat egy ideje havi gyűjteményekbe rendezem, az éppen aktuális anyag a FRISS SZÁM link alatt található.  Ezen belül kétheti gyakorisággal lementem az állandóan változó-frissűlő CÍMLAPOT, így lehetségessé válik a címlap-archívum szerinti tájékozódás is.

Webmagazinomat azoknak ajánlom, akik nam figyelik rendszeresen napi blogomat (BDK BLOG), de 1-2 hetente szívesen beleolvasnak a megrostált, válogatott anyagba. Ők tehát ide kattintsanak: BDK ONLINE WEBMAGAZIN.

Az 1990-es évek legelején, amikor Évával a budapesti mozikban először szabadultunk rá a friss nyugati kínálatra, habzsoltuk a Greenaway-filmeket. Még érződött a botrányszag A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője körül, s mi nem tudtunk betelni a felkavaró és páratlanul szuggesztív képi világgal s az ezt kísérő hatásos zenével. No persze a történet sem volt akármilyen. Kedvencünk lett a Számokba fojtva,  tetszett A rajzoló szerződése, s amint bemutatták, azonnal megnéztük  Prospero könyvét és A macomi gyermeket. Egy addig számunkra ismeretlen filmnyelvet ismertünk meg, rácsodálkozhattunk a tobzódó hanyatlás és a rothadó szépség képeire, az ocsmányság tiszta művészetbe oltott esztétikumára. »tovább

Woody, férjek, feleségek

BAFTA-díja és Oscar-jelöltsége ellenére a hőn szeretett Woody Allen Férjek és feleségek című filmje nem nyújtott igazi élményt. Kicsit unalmas, kicsit önismétlő, kicsit közhelyes. Persze azért röppen egy-egy sziporka is, meg vannak mulatságos helyzetek, ám az egész együtt komédiának nem elég szellemes, szatírának nem elég ironikus, drámának nem elég feszes és nem elég mély. Hiányzik a Mesterre oly jellemző abszurd látásmód, hiányoznak a meglepetések, helyette azt a lapos megoldást kapjuk, hogy a szereplők a riporternek elmondott monológ-részletekkel görgetik tovább vagy kerekítik le történeteiket. »tovább

A  súlyos művészi filmdráma és az olcsó családi mozi között nagyjából éppen félúton helyezkedik el  a svéd Lasse Hallström rendezte Befejezetlen élet (An Unfinished Life, 2005). Legnagyobb gyengéje alighanem az oly sokszor feldolgozott alapsztori szokványossága (brutális párja elől gyermekével menekülő bántalmazott nő; magányába menekült idős férfi, aki idővel meglágyul…), illetve az, hogy a fő cselekményszálak szövése kevéssé mutat túl az ismert paneleken (az már szinte bosszantó, hogy a menekülő nő beleszeret az őt védelmező seriffbe). Ám bővelkedik az alkotás erényekben is: jók a párbeszédek, kidolgozottak, mívesen formáltak a karakterek, szép a kameramunka – és zseniális a melléksztori szimbolikája: számomra ez emelte művészi nívóra a filmet.