web lap top tartalom ajánló cikk-blog


2006.aug.18.
Közzétette: bdk Szólj hozzá!

Kornis Mihály búcsúzása a Blogtertől - 1.

Folytatásos búcsúlevél

Kedves Blogtér! Kedves Balla D. Károly! Kedves Parakovács Imre, kedves én! Mindannyiotoktól bocsánatot kérek, jóllehet különböző okokból. Kipattant itt egy vita jó egy hete. Összefoglalom, ahogy én értem.

Kornis Mihály velem együtt a blogter.hu rendszerében vezette blogját. Az ingyenes szolgáltató saját szerepét félreértve néhány vezetője révén maga is részt vett a blogközösség életében, volt saját blogjuk, kommentálták a felhasználói blogok bejegyzéseit, a gépház-blog például messze túlment a szolgálati közlemények publikálásán. Ez akkor vezetett először konfliktushoz, amikor egy húzásuk - PKI túlszerepeltetése - részemről erős bírálatot kapott. Ekkor kéményen beszóltak nekem és nagyjából eltessékeltek. Ami egy szolgáltatótól igencsak megkérdőjelezhető magatartás. Kornis Mityú az elmérgesedett vitában mellém állt - persze a maga módján.

Kedves Blogtér! Kedves Balla D. Károly! Kedves Parakovács Imre, kedves én!

Mindannyiotoktól bocsánatot kérek, jóllehet különböző okokból. Kipattant itt egy vita jó egy hete. Összefoglalom, ahogy én értem. A vita szerintem egyáltalán nem volt felesleges: a végére, mint olvasható, az összes résztvevő megbánta, amit tett, és mindenki önmagát múlta alulfelül kompromisszumkészség tekintetében. Én sem szeretnék lemaradni, tehát egy időre kiiratkozom a Blogtérről.

Nem haraggal, hanem kiváncsi figyelemmel, mondani se merem, szeretettel. Figyelni fogom, mi zajlik. Kis személyes napilapom fügetlenségét azonban zordonul őrzöm, úgy, ahogy azt Petői Sándor, forrófejű bloggertársam a nagy magyar irodalomban hajdan a nagy magyar pusztába üvöltötte:

Fázunk és éhezünk,
átlőve oldalunk,
részünk minden nyomor,
de szabadok vagyunk!

Majd figyelem a Blogteret nélkülem, önmagában, objektíve, ahogy van, a vanását, amíg meg nem értem, hogy kik, miért s mire óhajtanák felhasználni a tényt, hogy a nevem történetesen és szinte véletlenül, és csak egy icipici területen ugyan, de ha idebloggolok, tagadhatatlanul összekapcsolhatóvá válik a Blogtér amugy, komolyan mondom, multi és paraszimpatikus világával.
Ha tetszik nekem az, aki vagy ami az itt olvasható blogok, köztük az én személyes napilapom farvizén óhajtaná szállítani, mi több, el is adni a maga fasza kis portékáját, akkor majd visszajövök. Adok magamnak tünődni ezen egy évet, ha nagyon tehetséges vagyok, egy felet. Addig biztosan kiderül, hogy mi ez itt: blogszolgáltatás, vagy a médiaipar egyik hirdetőfelülete?

Netán ez is, az is.

De melyik ágáé?

Nekem nem volna baj például, ha a Noam Chomsky mögött álló jelentős szellemi erők ámbár nem tudom, vane pénzük, csak egy kanyi lovuk akár most mohón felvásárolták a Musa e kies bájú, elektronikus Parasnasszát azért, hogy az emberi gondolat szabadságának, nagyvállalatok érdekekeitől független mozgásának helyet biztosítsanak. Idevágtatnék gyorsan, hadd legeltessem én is itten a törpeponi Pegazusomat!

De nem vagyok benne biztos, hogy mostanában a szabadságom kopogtat a Blogtér ajtaján. Sokkal inkább az az érzés uralkodik el izgatott bensőmön, ami a három kismalacén is, amikor a Nagymamának öltözött Parakovács El Lobo koppantott az ajtajukon, piros pöttyös kendővel a fején. Sejdítem a farkas csikorgó mosolyában az étvágyat.

Politika- és finomságos zsozsószagot érzek

Jó is az, ha nem rajtam keresik, bújtatva, hanem én találom, a magam akaratából és szívélyes jóváhagyásommal. Egy szép napon bujdogálni kezdett a postaládámba Blogtér aláírással egy Videobomb nevű, spamgyanús linkekkel felszerelt hirdetmény, amit azonmód, orrcsipesszel a szemétládába hajintottam, meg se néztem, mi a (fütty) az, de az aláírásából láttam, hogy a Blogtér általam különben tök normálisnak ismert fenntartóinak közük van ehhez a (fütty)höz, gondoltam, ja persze, veri őket az új főnökség, mint az ördög a feleségét, szegények, hajigálniuk kell a videobombát. Azzal el is felejtkeztem volna az egészről, hiszen mostanában nagyon sokat dolgozom és megbocsájthatatlanul kevés időm van még a saját Blogtéren felállított napilapom, a FELIRATOK A FEHÉR ÉGEN gondozására is, itten van, ez, amibe írok épp, ha igaz, amit nagyon is szégyellek (mármint azt, hogy ilyen kevés új felirat reppent föl mostanában az én fehér égboltomra), s a tisztelt Olvasó szíves elnézését kérem, szeptemberben ez már nem így lesz, naszóval

Akkor kapok egy hangsúlyoznám, tisztességes, de kétségbeesett emailt Prosperótól, nézném már meg, olvasnám el a BDKval elmérgesedett vitájukat, és írnám meg neki, mi a véleményem az ügyről.

Amennyire jólesett, hogy tekintélye van előtte a szavamnak, annyira zavarba is hozott; nyomban éreztem: Balla D. Károly háta mögött nem írhatom neki még azt se, hogy neki van igaza, nemhogy az ellenkezőjét. Ezt ő talán tudná is, ha nem volna pont annyira kiborulva, mint egy tisztességes ember szokott olyankor, ha már tudja, tévedett; mindegy, azzal, hogy a véleményem kéri, bevon egy vitába, amihez semmi közöm, gondoltam, mielőtt elolvastam volna a vitát, na mindegy, előbbutóbb úgyis színt kell vallanom: anyáme nékem Parakovács Imre, vagy a TMobil, majd ennek kapcsán sort kerítek rá

Úgy is lett.

A vita, lám csak, tényleg a Blogtér elparakovácsosodásának tragikomikus történetéről, a tehetséges nyelvbűvész és geniális politologiai illuzionista érthetetlen elblogteresedésének szomorú históriáját ragozta, végehossza nélkül.

Itt, elöljáróban mindjárt leszögezném, PKI. nem anyám ugyan, nem is reklámemberem, de mint Mikszáth, aki vagyok, mondaná: ő egy ifjú újtörök, a liberális sajtó talán egyetlen, sűrűn pislákoló reménye, akinek a véleményével még a leginkább egyetértek (számszerüsítve: kéthavonta egyszer) a napilapok off line romhalmazában. Például még nem köszönte meg neki a mai napig sem a Gyurcsánykormány propagandafőnöke, hogy Imre mondta ki először a magyar sajtóban a jövő megoldását, tudnillik hogy mi a túrónak szólítják fel O.V.-t, mondjon le? A Fidesz addig moccanni nem tud, amíg ő tartja a kezében. Az a jó, ha nem mond le. Le ne mondon! Ezt az igazságtól sziporkázó gondolatot Para előtt a Gyurcsány píárcsoport nem látszott tudni. Para egy édes, pityókás vasutas, aki időközönként nagyon jókat mond a mi rejtőjenői életünk szaharai pályaudvarán. Amikor nem a Blogtéren szendvicsel. De biztos nem tehet róla. Valami történhetett. Innen üzenem :Para, mindentől függetlenül, szeretem a humorodat! Most aztán meg pláne, hogy többet nem látlak Lottó Ottónak itt. Bocsáss meg, ha bármivel, akaratlanul megbántottalak. Keep on, Doctor!

holnap folytatjuk

_________________________________

_________________________________

blog: feljegyzések az üvegházból - épített télikertek budapesten - notebook blog - akku 1 év garanciával - marketing blog - postai levél címzés, boríték helyes megcímzése - honlap google optimalizálás

BéDéKá búcsúfelhívása

Blogtéri hónapjaim alatt két blogíró társammal rúgtam össze úgy a patkót, ahogy nem kellett volna. Persze akkor is a magam igazát védtem, de talán túl vehemensen. Volt a dologban némi fölösleges kakaskodás, meg talán félreértéseken alapuló indulat is. Kószáról és Szamárfülről van szó, akiket most nemcsak nyilvánosan megkövetek, hanem egyúttal egy eddig sehol nem látott és hallott felajánlást teszek számukra.

Kedves Kósza, Kedves Szamárfül!


Számomra fontos a mértékadó kritika, a más szempontok alapján szerveződő szemlélet, a sajátomtól olykor gyökeresen eltérő értékítélet. Mivel a ti kettőtök kritikájával kellett úgy szembesülnöm, hogy nehéz volt ellenérveket találnom, mert markáns véleményetek bizonyos rendszer alapján jól megállt a lábán, és mivel ezek a nézeteltérések épp kettőtök esetében vezettek élesebb konfliktushoz, sértődéshez, haraghoz (miközben végig éreztem, hogy talán ezúttal önnön szellemi duhajkodásunk áldozatai vagyunk), ezért most úgy döntöttem, hogy kezetekbe adom magam. Legyetek elővéleményezőim úgy, hogy ezentúl másutt közzétett gondolataim csakis a ti szűrőtökön átjutva, előzetes és kellőképpen éles, ha kell, kíméletlen kritikátokkal illetve jusson el a Blogtér közönségéhez.

Mindezt technikailag a következőképpen gondolom.

1) Meghívlak titeket társbloggernak a Manzárdba (miközben én már többet nem írok bele, így helyben nem lesz módom a viszontkritikára - és ezt épp így akarom!).

2) A nektek megfelelő gyakorisággal - ahogy időtök, kedvetek engedi; én persze azt szeretném, ha minél sűrűbben - figyelitek a frisseim listáját (bárhol is posztolok a világban, minden oldalamba beépítem ezt a listát, itt most a jobb hasábon van és Összes friss a neve, de talán majd hangsúlyosabb helyre kerül). Ezek a linkek mindig oda vezetnek, ahol az új írásom publikálásra került. Belenéztek, ha felkelti az éreklődéseteket, elolvassátok. Ha nincs hozzáfűzni valótok, akkor azzal vége is.

3) Ám ha valamely véleményemmel, megállapításommal nem értetek egyet (ami oly sokszor megesett itt velünk!!), akkor ennek a legélesebb módon hangot adtok, kíméletlen, ha kell, megsemmisítő kritika alá veszitek az írásomat egy tetszésetek szerinti hosszúságú, stílusú, hangnemű posztban, mégpedig itt, "az én manzárdomban", hogy véletlenül se kerülhessem el a szembesülést, s hogy azzal is szembe kelljen néznem: nem idegen helyen, hanem éppen az általam meghódított virtuális térben képeződik meg az ellenvélemény, a más szemléletre, világlátásra alapozott markáns kritika.

Kedves Kósza és Szamárfül! Ha ezt így elfogadjátok, akkor először is nagyon szépen megköszönöm, hogy opponenseim lesztek egy időre, utána pedig tisztázzuk az apróbb részleteket. Mindenesetre első igenetek után azzal kezdem, hogy küldöm a meghívót és kiegészítem a fejlécet így: Manzárd - ahogy Kósza és Szamárfül látja. (Itt két lehetőség is adódik. Lehettek közös blogban, de lehettek külön-külön is, mivel két Manzárdom is van a rendszerben, a másikat bármikor "visszavehetem" a pillangószívtől).

Minden komolysága mellett - és tudom, ez tőletek sem idegen - fogjátok fel a dolgot ti is játéknak, szellemi kihívásnak. Én ezeken túl másnak is tekintem: a magam toleranciapróbájának és kései tanulási kísérletnek.

Örülök, ha ebben partnereim lesztek arra az időre, amíg nektek is kedvetek telik benne.

------------------

Bloggerként én ezzel búcsúzom a Blogtértől, megköszönve minden írótárs és olvasó figyelmét, együttgondolkodását, szolidaritását - és, lásd fentebb, ellenvéleményét is. Üsse kavics, köszönök mindent a szolgáltatónak is.

Az itteni és a másik Manzárd archívuma szándékom szerint "örök időkre" elérhető marad, a Frissek listája itt és mindenütt, ahová beépítettem, naprakész lesz. Mielőtt megfelelő operatív bloghelyet találnék magamnak, visszavonulok régi fapados UngParty Manzárdomba, amely a HHRF szerverén fut hatodik éve.

A http://raz.dva.try.hu link most éppen oda mutat.
Címkék: blog, blogter, személyes

BéDéKá-napló - aug. 8.

Nem egészen pontos, ellenben erősen dicsérő írás jelent meg a Manzárdról egy részemről még kevéssé áttekintett és nem igazán érthető célú honlapon.

06. aug. 8.

Megjött Csönge a tengerről, pontosabban Kijevből, ahol két napot töltöttek a 10 napi krími sütkérezés után (odafele meg Lemberget nézte meg, úgyhogy tele van élményekkel). Le van nyűgözve az ukrán fővárostól, azt mondja, nem gondolta, hogy igazi világváros - még felhőkarcolói vannak.

(A felső képen a szudáki strand, az alsót meg nem árulom el.)

Százával készítették a fotókat a rengeteg helyszínen, megkapjuk majd az egészet DVD-n, párat én is felteszek majd ide, illetve egy következő naplómba. Sőt, az is lehet, hogy enkezűleg megírja az élményeit, ennek örülnék a legjobban. Annyira szerettem a régi naplóját! Nagyon szívesen felújítanám.

Pillangószív  - pillangoszivElmúlt napjaim nagyrészt weberészéssel folytak, eredeti szándékomtól eltérően sok időt töltöttem a pillangószív-versennyel, igaz, talán jópofa dolog is született belőle (Megalakult a PPSZSZ), no meg elkészítettem egy vadonat új versenyoldalt, amellyel talán szintén sikerül az élre törnöm (bár a mostani helyezéseimre igazán nem panaszkodhatom).

Ezen kívül egy hét alatt a Népszavának írt tárcam az egyetlen értékelhető munkám.

Nem egészen pontos, ellenben erősen dicsérő írás jelent meg a Manzárdról egy részemről még kevéssé áttekintett és nem igazán érthető célú honlapon. Az "ő hozzá idő kell" c. blogkritikának már a címében is hiba van (ti. az őhozzá egy szóba írandó), második mondata eredetileg azt állította, hogy a "manzárd" szót hiába keressük a Googleban, nincs benne, mert azt én találtam ki. Ami persze sületlenség. Volt néhány további pontatlanság és félreértés is, ezekre hozzászólásaimban felhívtam a szerző figyelmét, aki - elismerés érte - kijavította a felületességéből következő hibákat.

Azt továbbra sem igazán értem, mi egy ilyen honlapnak a funkciója. Ha sima blogszemle, blogkritikai honlap lenne, azt érteném, de hogy folyton bloggerek írogassanak egymásról, az számomra kicsit olyan, mintha indulna egy költészeti honlap, ahol a költők egymásról vagy egymás verseiről írnak verseket. Ez elég nevetséges lenne, nem?

De könnyen lehet, hogy bennen van a hiba, s a Milyen Vagyok? kezdeményezés idővel elnyeri a helyét a blogszférában.

Címkék: blog, személyes, napi

BéDéKá-napló aug. 3. (megosztó személyiség)

Hogy "megosztó személyiség" vagyok, ahhoz hozzászokhattam az elmúlt évtizedekben. Talán 20-25 éve lehettem utoljára abban az helyzetben, amikor szinte mindenkivel jóban voltam, amikor így vagy úgy

06. aug. 3. (megosztó személyiségem) 

Az UngParty Manzárd a napokban bekerült az OSZK Elektronikus Periodika Archívum és Adattár rendszerébe. Íme: Manzárd-EPA. Azon először meglepődtem, hogy a 97-ig visszemenő évlinkekre kattintva mindenütt ugyanaz az oldal - a legfrissebb - jön be, aztán kicsit beleolvastam, hogy is gondolták ezt az archíválást az OSZK-ban. Hát úgy, hogy amelyik elektronikus periodika a saját webhelyén teljes egészében (összes évfolyam, összes "száma" hiánytalanul) megtalálható, azt bizony nem mentik le a saját archívumukba és nem bontják évfolyamokra, hanem rálőcsölik az élő periodika linkjét, tessék keresni a régebbi számokat az eredeti honlapon. Végül is eléggé célszerű megoldás. Csak azt nem tudom, ha hirtelen törölném a teljes archívumomat, akkor honnan lenne meg az OSZK-nak. Igaz, vélhetőleg túlélné a nemzet könyvtára ezt a veszteséget.

Fura érzés megnézni a katalóguscédulát és a képernyőfotókat...

Az viszont külön öröm, hogy Markovits Teodóra Álkárpátráza is felkerült ugyanide: ÍME.

Megjelent Moholy-Nagyom a Papiruszportálon: A nagy modulátor.

Hogy "megosztó személyiség" vagyok, ahhoz hozzászokhattam az elmúlt évtizedekben. Talán 20-25 éve lehettem utoljára abban az helyzetben, amikor szinte mindenkivel jóban voltam, amikor így vagy úgy (ösztönösen vagy tudatosan vagy mások kegyelméből) elkerülhettem a konfliktusokat. Tele voltam jóindulattal és őszinte segítőkészséggel, az sem zavart, ha a gyönge minőség és/vagy a dilettantizmus érvényesült jóindulatom és segítőkészségem révén. Kamasz koromban és fiatal felnőttként voltak ugyan lázadásaim és radikális szembefordulásaim, de ezek szinte kizárólag családon belül zajlottak. "Kifelé" hosszú ideig tartózkodtam attól, hogy bármilyen éles kritikát megfogalmazzak környezetemmel szemben.

Ebben, azt hiszen, két dolog játszott közre. Az első apám negatív példája. Neki, kis túlzással, életeleme volt az ellenségeskedés. Bár saját ügyeitől távol tartott, azért annyit látnom kellett, hogy valamely célok érdekében mindig harcolt valakik és valamik ellen, szinte mindig hadban állt, és azzal, hogy teljes vehemenciával képviselt ilyen vagy olyan nézeteket, álláspontokat, azzal meg is osztotta környezetét: voltak hívei és voltak ellenségei, voltak barátai és talpnyalói, "beépült" ellenlábasai, és voltak olyanok is, akik vagy burkoltan vagy nyíltan szembefordultak vele. Utóbbiakkal apám éveken át állóháborút folytatott.

Ez engem riasztott, az alig maroknyi kárpátaljai magyar értelmiség megosztását súlyos hibának tartottam, és félig tudatosan, félig ösztönös igyekvésből ennek a csorbának a kiköszörülésére tettem fel akkori életemet. (Az idő tájt ebben látványos sikereim voltak, mára azonban úgy ítélem meg, semmilyen értékelhető eredményt nem mutathatok fel: távlatosan és egy magasabb értékrend felől nézve azok a megvalósulások igen gyönge minőségűek voltak, s az akkori nemes célnak az elérésében, alighanem többet ártottak, mint használtak.)

A másik motiváció a közösen kitűzött, kollektív erőfeszítéssel elérhetőnek gondolt cél volt. Mi, akkori fiatal (és kevésbé fiatal) irodalmárok, képzőművészek, zenészek, tanárok (a nyolcvanas években) valamennyien nagyjából ugyanazt képviseltük és többé-kevésbé ugyanazt akartuk: a kárpátaljai magyar írásbeliség és kultúra kibontakoztatását, felvirágoztatását. Én ennek a célnak akkor alárendeltem igen sok mindent: ízlésbeli finnyásságot, személyes ellentétet, elvi fenntartásokat. Még az akkor súlyos tévedésből nemzetietlennek gondolt izmusok iránti vonzalmamat is elfojtottam.

Dehogy nem láttam, hogy XY csapnivaló költő! Hogy ne tudtam volna, hogy ZQ gyönge novellista. Ne láttam volna, hogy WW dilettánst grafikus. Dehogynem! Ám egy hajóban eveztünk, egy közös célért "harcoltunk", persze hogy "elfelejtettem" rosszat mondani, írni a művészetükről. (Nemrég kezembe került egy lektori jelentésem. A Kárpáti Kiadó szerkesztője kiselejtezte XY verseskötetének a kéziratát, csupa badarság, ezt nem lehet kiadni, állította. De az érintett szerző kijárta a főszerkesztőnél, hogy kiadják nekem külső véleményezésre az anyagot. Én meg jól megtámogattam. Igaz, többször is leírtam, hogy poétikai és versművészeti szempontból, sőt, olykor a helyes nyelvhasználatot illetően is éppenséggel hagy kívánni valót maga után a kézirat, ám a megfogalmazott gondolatok, a költőelődök és a magyar történelmi alakok iránti alázat, a magyarság őszinte megvallása és valamiféle göcsörtösen felszínre bukkanó költői őserő mégis indokolttá teszi a kötet megjelenését. Meg is jelent. Ó, hogy mekkorát tévedtem, amikor azt gondoltam, valamely nemes cél felmentést adhat a művészi minőség elvárhatósága alól!)

Aztán, amikor "kitört a szabadság" és azt gondoltam, most már valóban megvalósulhat mindaz, amiért annyi erőfeszítést tettünk (lesz valódi folyóiratunk, saját kiadónk, független szervezetünk, s mivel nincs cenzúra, akadálytalanul írhatjuk remekműveinket), akkor azt kellett látnom, hogy... Ó, ezt már annyiszor megírtam! És éppen az volt a baj. Hogy megírtam a fenntartásaimat. Hogy megfogalmaztam a kritikáimat. Hogy előbb óvatosan, aztán egyre markánsabban megmondtam a rossznak gondoltról, hogy rossznak gondolom. Ebben már nem gátolt semmilyen közös harc és kollektív nekifeszülés - hiszen mindez okafogyottá vált. Mondtam én. De mást mondtak azok, akik csak háborúnak tudják elképzelni mind az iropdalmat, mind a magyarságot. Én meg bizony kiléptem a hadseregből. Így lettem a legtöbbek szemében ellenség.

Aztán lassan felszínre kerültek az irodalomszemléleti, világnézeti, sőt politikai és ideológiai ellentétek (ebben én nagyon sokat változtam, mondhatni nagyjából visszatértem elhivatott irodalmárkodásom előtti, kamaszkori eszményeimhez), és mivel én már nem tudtam ezekben az ügyekben sem hallgatni, sem elkendőzni vagy szépen becsomagolni a véleményemet, hát megosztó személyiség lettem. Az emiatt engem érő támadásokhoz hozzászoktam, olykor még inspirálnak is. Nincs bennük hiányom (mint ahogy elismerésekben sem), főleg, amióta blogíróként hellyel-közzel a nyilvánosság előtt zajlik az életem.

Mindez most két dolog miatt jutott eszembe.

Az első az, hogy akaratom ellenére a Blogtér közönségét is megosztottam valamennyire. Eddig talán 3 blogíró társsal volt kisebb-nagyobb konfliktusom. Egyikük - Bakura - a Blogakadémia nevű blogjában nemrégiben szavazásra bocsátotta azt a kérdést, hogy kit tartanak olvasói a kedvenc és kit a legellenszenvesebb blogírónak. Nem kis döbbenetemre engem is felvett a listára, persze megkérdezésem nélkül. No és saját magát is szerepelteti a szavazólistán. Igazán nem látom ilyesminek az értelmét, inkább provokációnak gondolom. Talán arra számított, hogy saját maga mellett szimpátiaszavazást provokálhat ki, miközben azokat, akikkel bajuszt akasztott, talán leszavaztathatja. Nem ez történt.

Nos, bár egyáltalán nem gondolom, hogy ez a szavazás reprezentatív lenne (még félszáz szavazat sincs egyik kategóriában sem), az azonban mégis érdekes, hogy mindkét listán az élen vagyok, vagyis nagyjából ugyanannyian gondolnak a legszimpatikusabbnak, mint ahányan a legellenszenvesebbnek.

A másik eset azt is mutatja, hogy sokakat már az is irritál, ha pusztán megszólalok egyes webhelyeken. A Kárpátinfó fórumában nyitottak egy Pillangószív topikot, és mivel ebben az internetes játékban én is rész veszek, olykor beírtam, betűztem a versennyel kapcsolatos linkjeimet. Mígnem valaki teljesen váratlanul "beszólt" nekem: "Maga Balla László fia vagy unokája? Hírből ismertem az öreget, csökönyösen makacs kommunista hírében állott... Igaz az, Hruscsov házitolmácsa volt, sőt ő fordította le Kádár 56-os beszédeit oroszról magyarra?"

Figyelem! A topik az keresőoptimizáló versenyről szól! Ez a "Maga" indítás, a felmenőim iránti érdeklődés meg a teljes tájékozatlanság jól mutatja, hogy kocsmai belémkötésről van szó, ezzel az erővel azt is kérdezhette volna, hogy "buzi-e vagy?".

Nos, próbáltam kitérni a provokáció elől. Erre a jóember külön topikot nyitott BDK címmel és nemcsak épületes hozzászólással indította, hanem ilyen kérdéseket állított be a szavazógépen:

Mi a véleményed BDK-ról

Hiteles közéleti személyiség, Kárpátalja reprezentáns személyisége
Apja kommunista múltja determinálta liberális érzelemvilágát
Született lázadó a nemzet ellen
Kíváncsi vagyok ősei vallására

Úgy döntöttem, hogy ezen a szinten talán mégsem ereszkedem vitába és az őseim vallása iránti érdeklődés épp eléggé mocskos dolog ahhoz, hogy ebbe a játékba ne menjek bele. EZT ki is fejtettem. A jóember reagálásait érdemes elolvasni.

 

top10 google-találat

IronBlog

A tavalyi eredményemnél eggyel feljebb léptem: akkor csak az első 100-ban szerepeltem, most azonban, ha a nyertesek közé nem is kerültem, bejutottam az ugyancsak megtisztelő Akiket még megemlített a zsűri kategóriába.

Ez most egy soron kívüli bejegyzés. Azért születik, hogy mindenkinek megköszönjem, aki szavazott rám a GoldenBlog versenyben, s azoknak is, akik a nevezés és szavazás folyamán fokozott figyelemmel olvastak (zsűri).

Megszületett a győztesek listája. A tavalyi eredményemnél eggyel feljebb léptem: akkor csak az első 100-ban szerepeltem, most azonban, bár a nyertesek közé nem kerültem, de bejutottam azok közé, Akiket még megemlített a zsűri: »"Balla D. Károly a határon túlról is képes itthoniakat érdeklő témákat feldolgozni. Akinek ez nem elég, az közben az irodalmi játékaival ütheti el az időt". (Doransky a Manzárdról)«

Ha a kategóriánkénti első három helyezést aranynak, ezüstnek és bronznak tekintem, akkor a Közélet kategóriában vasdíjas lettem. Kicsit tompán, de azért szépen csillog az IronBlog. Köszönöm hát!

És gratulálok minden győztesnek!

---------

Frissítés: És én is köszönök minden gratulációt, elismerést! És előre elhatárolódom minden olyan megjegyzéstől, amely szerint ilyen meg olyan meg amolyan a zsűri döntése. EZ a zsűri döntése. Pont.

Ellenben a győztesek között még folyik a közönségverseny, tessék hát szavazni, hogy megtudjuk, kié lesz az idei fődíj. 

Címkék: blog, játék, goldenblog

Zenéim

Nem vagyok az a bloger, aki telespékeli az oldalát videókkal, zenékkel, random fotókkal, időjárás jelentéssel, jópofa mutatós vagy digitális órával. Épp elég ez a rengeteg link a két hasábon. Mégis, egy kis blográdiózásra rászántam magam nemrégiben: talán észrevettétek, hogy a jobb felső sarokba kitettem egy-egy zenét, kétszeri kattintásra el is indulnak. Szerencsére...

Frissítés 2015: az akkor talált szolgáltató még megvan, de a bedobozolt zenék többsége már nem szólal meg, töröltem a beágyazást és linkeket.

Nem vagyok az a bloger, aki telespékeli az oldalát videókkal, zenékkel, random fotókkal, időjárásjelentéssel, jópofa mutatós vagy digitális órával. Épp elég ez a rengeteg link a két hasábon.

Mégis, egy kis blográdiózásra rászántam magam nemrégiben: talán észrevettétek, hogy a jobb felső sarokba kitettem egy-egy zenét, kétszeri kattintásra el is indulnak. Szerencsére alig terhelik a forgalmat, keskenyebb sávszélességgel is jól szólnak. És ha valaki egyszer meghallgatta, újrahallgatásnál már nem töltődik le, hanem szól a gép memóriájából.

Maga a beüzemelés is könnyű volt, bonyolultabb megoldásokra egyelőre nem akarok váltani, mindig csak 2 szám lesz kint, ellenben az előzőeket gyűjteni fogom ezen az oldalon, hogy bármikor bárki meghallgathassa.

A rendszerben jó sok olyan zenét találtam, ami nekem nincs meg, így főleg ezekből válogatok, hogy én is élvezhessem :) Elég nagy a választék, elleszünk egy ideig.

Most, mint látjátok, Ravi Shankar, a 80 valahány éves indiai szitárművész egy száma található jobbra legfelül. Alatta Katie Melua grúz származású énekesnő egy remek blues felvétele. Elvezzétek velem!

Itt, ezen a belső oldalon pedig majd ott balra fent szaporodnak a címoldalról lekerült kedvenc zenék. A Pilice Roxan-jét külön is ajánlom!

Ravi Shankar

Címkék: blog, zene

Nemzeti oldal, egyház, blog

Nahát, Horváth Sanyinak is elege van a nemzeti oldalból? Bár eléggé óvatosan fogalmaz, a KISZó szombati számában azt sugallja, hogy a magát nemzetinek mondó oldal nem feltétlenül nemzetibb annál, mint

Nahát, Horváth Sanyinak is elege van a nemzeti oldalból? Bár eléggé óvatosan fogalmaz, a KISZó szombati számában azt sugallja, hogy a magát nemzetinek mondó oldal nem feltétlenül nemzetibb annál, mint amelyik ezt nem hangoztatja magáról lépten-nyomon.

Horváth a Kárpát-medencei Irodalmi Társaságok Szövetsége vándorgyűlésén vett részt (mint magyar vándor?), és a kötelező köszönetnyilvánítások és elismerések után ezt írja:

   »...az előadók folyamatosan a "nemzeti oldal" elnyomattatásáról, a "másik oldal" érzéketlenségéről beszéltek, mintegy minden jelenlévőt egy oldalba nyomva...
   ...csendesen kérdem: a határon túlról nézve melyik akármi nem nemzeti? S mitől nemzeti, ami az? Mitől nem, ami nem?
    Miért argumentál, rekeszt ki egy társadalmi, közhasznú szervezet bármilyen irányvonalat, gondolkodási módot, meggyőződést?« (cikk)

Nofene! Már más is felteszi, ha csak csendesen is, ezeket a kérdéseket?

Én viszont először is azt kérdezem, ugyancsak halkan: hogy a jézusmáriába jön ide az argumentál szó? Talán csak nem iratkozott be a mi Sándorunk az idegen szavak használatának Dupka-féle tanfolyamára? >>

Másodszor, ennél is visszafogottabban, arra kérdeznék rá: vajon Horváth a lassan 20 éves múltra visszatekintő rendezvényjáró praxisában talán most találkozott először ilyesmivel? Vagy nála csak most kezd leesni a tantusz? Most telik be a pohár?

Bárhogy is, annak szívből örülnék, ha költőtársam letenné a nemzeti féltéglát, amellyel eleddig maga is szorgosan döngette nagy magyar kebelét.

S ha már a szombati számról. Rövid időn belül a harmadik cikk jelenik meg a zöld KISZóban a kárpátaljai református egyház belső problémáiról. Egy hónapja tettem szóvá, hogy ha lennének kárpátaljai blogírók, az inert és óvatos újságíróknál sokkal gyorsabban és szabadabban reagálva már rég ízeire szedhették volna a témát. No, két héttel később megjelent a Tiszteletesek váltak ki az egyházból című cikk, aztán a minap közreadták a Horkay püspökkel készített interjút (éppen Horváth Sándor készítette), ezzel egy napon 'sanyo' (!) nick néven egy hozzászólóm nehezményezte (itt, 19. komment) , hogy miért állítom azt, lapjaink nem foglalkoznak a témával. Ezen aztán kicsit elvitatkozgattunk, s jeleztem, a dologgal "akkor lenne foglalkozva", ha valóban sokoldalúan mutatnák be a helyzetet, megszólaltatnák az érintetteket, leásnának a probléma mélyére.

Nos, az újabb riport ugyan valóban megszólaltat viski híveket, akik éles kritikával illetik az egyházból kivált tiszteletest, de a lap ezzel csak ront saját egyoldalúságán: hiszen amit a püspök úr kinyilatkoztatott a vaskalapja alól, ugyanazt mondják a maguk módján a hívek. De mikor hallgattatik meg a másik fél? Mikor olvassuk majd a püspök címére szóló bírálatokat? Mikor ismerjük meg az egyházelhagyók érveit?

Félreértés ne essék: egyáltalán nem gondolom, hogy az ő oldalukon áll az igazság. De azt igen, hogy kettőn áll a vásár és hogy számukra is megszólalási lehetőséget kellene biztosítani. Nincs minden rendben abban az egyházban, amelyik az európai gyakorlattal szemben tiltja a női papok szolgálattevését, s amelyből egyszerre négy lelkész is (saját neveltjeik!) eltávozik.

Kíváncsi vagyok, vajon eljut-e sajtónk a problémák feltárásában a miértig és a cui prodestig, avagy megmarad a felületes egyoldalúságnál.

Blogírók, blogerok (próbálom néha így használni ezt a szót) pedig valóban nem akarnak lenni Kárpátalján. Épp egy hónapja ajánlottam fel a Karpaty Nyúzt erre a célra. Egyetlen új jelentkező sem akadt, és a korábbiak is teljes passzivitást mutatnak. Ezért visszavontam az ajánlatomat (lásd: Oblogmovok földje) és egyelőre nem próbálok több erőfeszítést tenni a kárpátaljai magyar blogszféra megteremtésére. Ha itt lesz az ideje, majd kialakul magától. Vagy nem.

Pillangószív és lepkefing

Seo-verseny: pillangószív. Első magyar keresőoptimalizáló Google-verseny. SMS-kampány. Ez a poszt több akkori, 2006-os bloghelyemen is megjelent, ezek nagyjából elérhetetlenek mára, itt történik az újraközlés, de a képek egy korábbi webhelyemről töltődnek be azon a lapon, ahová az átirányító linkkel át lehet lépni. A pillangószíves seo-verseny azért fontos, mert én ekkor lettem szerelmese a keresőoptimalizálásnak. Akkor még egyáltalán nem értettem hozzá, mégis 5. lettem... Amikor ezt a frissítést írom, ennek immáron 9 éve.

A verseny érdekes, de annál, hogy PILLANGÓSZÍV - nyálasabb szóösszetételt nem sokat tudok elképzelni, csöpög róla a ragadós nektár. Akkora giccs, mint ide Lacháza. Íme, néhány példa, milyen borzadályok sülnek ki abból, ha a pillangónak szíve van, vagy fordítva:

Pillangószív és lepkefing


Több forrásból is értesültem a Keresőblog remek versenyről (seo-pillangószív). Ennek az lesz a győztese, akinek a weboldala ez év december 31-én éjfélkor a Google keresőjében első helyre kerül, mégpedig a "pillangószív" kifejezésre adott találati listán.

Nos, a pillangószívnél nyálasabb szóösszetételt nem tudok elképzelni, csöpög róla a ragadós nektár. Akkora giccs, mint ide Lacháza. Íme, néhány példa, milyen borzadályok sülnek ki abból, ha a pillangónak szíve van, vagy fordítva:

Sok-sok kép, és a teljes eredeti közlés repríze:

 http://ungparty.net/archivum/pillangosziv/pillangosziv/pillangosziv-lepkefing.htm

Akkor több blogot is indítottam a versenyen való részvétel kedvéért, a nolblogon és a bloggeren ma is működik 1-1, a többi megszűnt.

SMS kampány

marketing-sms-kampany.jpg

Frissítés: azok a blogok is megszűntek... Viszont egyes oldalakat bevontam 2016.os keresőmarketing programomba, mivel az SMS-üzenet fogadását  a pillangószívek esetében sokkal nagyobb százalékban követi értékesítés, mint az automata hívások lepkefingját. Mobilmarketing szakértők szerint az arvisura mobiltelefon-kereskedelemben a tömeges SMS küldési kampány marketingesei hozzáértéssel veszik igénybe cégek szolgáltatását és segítségét.

Blogom Gold

Szereplek a HVG által indított GoldenBlog nevű verseny kategória-jelöltjei között. Aki szívesen olvassa az oldalaimat, a Közélet kategóriában a Manzárdra szavazva nyilváníthat véleményt

Első átfutásra nem találtam magamat a GoldenBlog kategória-jelöltjei között. Utólag ezt több dologgal magyarázom. Először is alaposan megleptek a kategóriák (pl. "képregény", "praktikák", "gasztroblog"), így aztán valószínűleg azokat, amelyekben kereshettem magamat ("közéleti", "személyes", esetleg "megmondós"), kicsit felületesen futottam át, közben arra gondolva, hogy istenigazából egyikbe sem illik bele a Manzárdom, amelyet mondjuk írói blognak tudnék legrövidebben nevezni, hosszabban pedig személyes, közéleti és kulturális blognak. Az utóbbi túlsúlya miatt esetleg, hogy ismét rövid legyen, kultbognak.

Mivel ilyen vagy hasonló kategóriát nem láttam (és álmomban sem gondoltam volna, hogy a "szórakozás" alá tették a zenével, filmmel, színházzal foglalkozókat, mint ahogy azt sem, hogy a könyvajánlós társasblog meg a "praktikák" alá kerül), így eldöntöttem, hogy ugyan egyedülálló zseniálitással blogolok, de egyikbe sem voltam besorolható.

Volt bennem kisebb előzetes bizonytalanság amiatt is, hogy a Blogtértől valamelyest elszakadtam, ám itt, a régi helyemen talán még nem kapaszkodtam meg eléggé, így ez a mostani öszvér-megoldás biztosan árt jó megítélésemnek, hiszen kissé átláthatatlanná vált, hogy akkor most hol is blogolok, hol vannak az archívumaim stb.

Aztán meg: hiúságomra is ráfáztam, mert a saját nevemet és a BéDéKá Manzárd címet kerestem, de ilyen nem volt.

A lényeg, hogy mivel első átfutásra nem találtam magamat, szépen el is könyveltem, nem olyan rossz az, hogy ezután sem kell görcsölnöm a megfelelési igény terhe alatt, és látogatóimat is felmenthetem a szavazási procedúra alól, bőven elegendő, ha ezután is csak olvasnak. Minderről írtam is egy posztot a blogtéri helyemre, GoldenBlog - nélkülem címmel. Ám alig pár perc múlva egy hozzászóló (Szamárfül) már jelezte is: de hát ott vagyok Manzárd néven a Közéleti kategóriában. És tényleg! Kár lenne letagadnom, örültem, mint hülyegyerek a spenótnak - mégsiscsak: a legjobb 100 közé bekerülni -, de visszafogtam magam, és tartózkodó hangnemben szépen felülbíráltam, amit addig írtam, így most ez a bejegyzésem ÍGY FEST.

Ide pedig még leírom, hogy a listáknak kétség kívül vannak furcsaságai, esetlegesnek gondolom a kategóriákat és a blogok besorolását, hiányolom több kedvenc napi olvasmányomat, náhányról pedig nem értem, hogy kerülhetett fel a listára. Élesebb kritikát talán nem lenne illendő megfogalmaznom, így inkább nagyon szépen megköszönöm azoknak, akik jelöltek a játékra és a listára, s azoknak is, akik oda végül is kiválasztottak.

Továbbá szüleimnek, első tanítónőmnek... stb.

sms frissítés 2015: a blogter rég megszűnt, ezeket a posztokat részben átmenekítettem ide, az ungparty.blog-ba, amely a google-helyezések javítása terén kifejtett hatását illetően egyelőre még nem veszi fel a versenyt az akkor a hvg-től is erős linkeket kapó blogtéri manzárddal. 

GoldenBlog - nélkülem velem

Az idén nem fértem be egyik kategóriába sem a GoldenBlog szavazási listáján. A bekerültek nagyobbik részét egyáltalán nem ismerem, így minőségülről nem szólhatok, ellenben gratulálok nekik. Őszintén szólva MÉGIS BENNE VAGYOK!

Az idén nem fértem be egyik kategóriába sem a GoldenBlog szavazási listáján. A bekerültek nagyobbik részét egyáltalán nem ismerem, így minőségükről nem szólhatok, ellenben gratulálok nekik. Őszintén szólva nem is illettem egyik rovatba sem, mert egyszerre vagyok személyes és közéleti és olykor "megmondós", de leginkább kultblog, utóbbi kategória pedig nem is létezik, a t. zsűri szerint legalábbis.

No, a lényeg, hogy ezután sem kell görcsölnöm a megfelelési igény terhe alatt, és látogatóimat is felmenthetem a szavazási procedúra alól.

Ezután is elegendő, ha csak olvasnak. 

Frissítés.

BOCSÁNAT! MÉGIS BENNE VAGYOK!

Azzal néztem el, hogy én a nevemet és a BéDéKá Manzárd címet kerestem és a http://hhrf.org/ungbereg/manz/ URL-t. Ellenben ezzel a blogtéri címmel vagyok benne, mint a hozzászólásában Szamárfül alább jelezte (köszönet érte), vagyis így

Manzárd (Közélet kategória!)

AKKOR VISZONT ROHANJON MINDENKI SZAVAZNI!

IDE!

Kösz!!

Címkék: blog, goldenblog
süti beállítások módosítása