Kornis Mihály több részes búcsúzkodása a Blogter.hu szolgáltatótól 2006-ban. Neki is volt itt blogja, és az én összetűzésem vezetett oda, hogy ő is elhagyta a Blogteret. Előzmények:  Kornis: Búcsúlevél 1. rész, BDK cihelődik 1. rész | BDK cihetőlik 2, az én reagálásom búcsúleveleire: http://blog.kárpátalja.net/level-kornis-mihalynak/

Folytatásos búcsúlevél 2.

Amikor Prospero felkérésére ellátogattam BDK térfelére, egy hete, azt láttam, amit nem vártam, hogy itt nem a felhasználó sértegeti a kezelőszemélyzetet, vagy főnökséget, vagy nem tudom, hogy kell ezt mondani, hanem fordítva


Ámde a helyzet az, hogy amikor Prospero felkérésére ellátogattam BDK térfelére, egy hete, azt láttam, amit nem vártam, hogy nem a felhasználó sértegeti a kezelőszemélyzetet, vagy főnökséget, vagy nem tudom, hogy kell ezt mondani, hanem fordítva.

Miért csodálkoztam ezen módfelett?

Azért, mert nemrégiben személyesen is többször találkoztam a Blogtér vezetőivel, és mindegyiküket kifejezetten kedves, kultúrált, előzékeny és jóindulatú embernek találtam, semmi ujpé bennük, semmi vicsorgás. Ebben a vitában viszont akkor, megítélésem szerint, nem volt igazuk. Leöcsiztek, megfegyelmezni óhajtottak egy határontúli magyar írástudót, akinek az írásaiból bárki megtudhajta, ő Valaki, vagyis az én szótáramban a legtöbb, ami egy ember lehet: létezésének következetességével az ember fogalmáért áll helyt. És mióta! Nem épp Öcsi ő már. Régen a szovjet hatóságok öcsizték őt minden lehetséges eszközzel, mert a magyar kultúráért és önnön szavainak a szabadságáért küzdött, ma meg a Blogtér. Szégyen. Régi motoros BDK, ha ti nem tudjátok is, egyike a legbátrabb embereknek a halhatatlan Szovjetúnió közelében.

Tehát bocsánatot kell kérnem BDK-tól, amiért annak idején, amikor idejöttem, és Prospero felajánlotta, hogy a címlapra teszik a blogom logóját, a húzóra, nem mondtam azt, jó, de csak akkor, ha a BD-ét is. El tudom képzelni, fel is tették volna. Ők megkérdik, miért, én meg nekiállok ismeretet terjeszteni, áll esik le, BDK kerül fel, mellém. Gondolom én. Doransky és Prospero lázasan jóindulatú embereknek látszanak, ha ezt Karcsi és a barátai nem is szeretik elismerni most már. Ők tudják miért. Lehet, hogy én nem tudok mindent, de amennyit én látok belőlük, az több, mint elfogadható. Legföljebb nem műveltek annyira, hogy a határon túli magyar irodalom és kultúra hőseit, állomi támogatás és fizetés nélküli őrszemeit is ismernék, Parakovácsig terjed a tájékozottságuk, engem is csak a Nők Lapjából ismert Prospero, no de hát ez az én felelősségem is, nem csak az övé.
Mégis.
Nekem sokkal előbb ki kellett volna állnom azért, hogy BDKnak a még Berlin Potsdam kerületében, és a világ sokhelyén, az USA-beli Seattle-ban és szerte a világon, a Blogtérnél ezerszer jobban ismert és becsült Ungparti Manzárdjának a bannerét Prospero és Doransky a címlapon tartsa, csakis abban az esetben reklámozhatná az enyémet is anélkül, hogy lesülne a pofámról a bőr - ez volt az első felismerésem az elmúlt hétvégén, a BDK blog és a szerkesztői kommentek olvasása közben.
Mert szerintem BDK-nál nem azért csordult ki a pohár, mert itt most a csapból is a Para folyik (folyhatna rosszabb is, sokkal, és úgy néz ki, nemsokára fog is, nem is merem mondani kicsodák, mert nem szeretném siettetni a folyamatot), hanem azért, mert azt tényleg nehéz elviselni, ha egy ember egy valóságos netklubot üzemeltet a maga erejéből a közösség és a demokrácia liberális elveinek dialogizáló megvalósításáért, és a szolgáltatója, merőben kommerciális szempontok alapján mégsem tartja érdemesnek ennek reklámozását. Inkább Kispál és a Borz, Para, Kornis, vagy akár a Belga, (aki aztán télleg merő egy kultúra), vagy akárki, csak ez a kisoroszországba rekedt Öcsi ne.
De jól értsük: nem rosszindulat van emögött a Blogtér vezetői részéről, vagy szimpla sznobizmus, hanem rosszul felfogott kereskedelmi érdek. Ti, Prospero, míg egyfelől azt szeretnétek, ha a színvonalas közönségetek mind szinvonalasabbá válna, másfelől ezt megoldani úgy óhajtjátok, ahogy a csődbement magyar politikai élet. Részint szinfalak mögötti informális megegyezések révén, részint viszont úgy, ahogyan az újkonzervetív közgazdász-bunkók által felállított, érzéketlen és kultúraellenes píár-kánon multiglobál forgatókönyvében meg vagyon az írva.

Itt lép át a történet a személyesből és az egyszeri anokdotából elvi sikra.

Én nem akartam mindenáron eljönni innen, csak azt döntöttem el, hogy a húzóról leszedetem a nevemet, ha a BDK-é nem kerül fel oda, mellém. De azt hittem, hogy BDK-nak az elég, ha a közvélemény, meg én, személyesen is, és még a Doransky meg a Prospero is beáll a bocsánatát kérők és a neki igazat adók hosszú sorába, hogy próbáljuk meg ezt a nagyon TV-2 és RTL-klub ízű "közösségiesedési elwiwulást" ezt a best of sztorisodást megállítani. Mert én tudom, biztos vagyok benne, azért jöttem a régi Blogtérre, hogy ne a popcorn gyártási és kereskedelmi technikájával azonos mederben, szinten és know-howval szülessék meg a virtuális közössági oldalak kultúrája magyar nyelven.

De BDK nem engedett.Eleinte egyet értettem vele ebben.

Később azonban, azt látva, hogy a BDK. mellé állók egy része az egész cirkuszban arra talál alkalmat magának, hogy a Blogtér üzemeltetőinek emberi és szakmai hitelét megkérdőjelezze,  BDk makacsságát már kegyetlennek és kissé értelmetlennek is találtam, jóllehet e makacsság elviségében, tisztaságában egyáltalán  nem kételkedem. De mivel leírtam, hogy ha ő elmegy innét, akkor megyek én is (akkor még úgy nézett ki, hogy a Blogtér dobja le magáról őt) - és az író a leírt szavaiért az életével áll jót - hát el is megyek.

De nem azért, hogy BDK-val szolidarizáljak. Azt már megtettem, azt hiszem.
Nem is azért, mert kételkednék a Blogtér vezetőségének személyes, ámbár a lényeget tekintve mellékes jóindulatában. Nem kételkedem bennük. Hanem - higyjétek el, nincs a szavaim mögött más, mint amit mondok - kiváncsiságból.
Szabadságvágyból.

Én nem tudom, de nekem a feleségem, oppardon a Blogtér, gyanús.

Van valakije. De nem tudom kije. Elköltözöm tőle, mielőtt ország-világ tudja, csak még én nem. Megvagyok én egyedül is. Ha pedig a Blogtér bizonyítja hűségét - nem hozzám, de a becsülethez, a nyílt tranzakciókhoz, a tiszta beszédhez - az egy év alatt biztosan kiderül.És akkor, ha így lesz, újra próbálkozom itt írással, egy csokor virággal neki. De ahhoz hogy így alakulhassanak a dolgok, mielőtt elmegyek, kicsit alaposabban elgondolkodom e helyt a Blogtér jobb jövőjén. Nekem arra kell vigyáznom, hogy ha az én szájamból hallod, szép legyen az igaz. De a Blogtér újdonsült, dogon fetish csilivili szájában ülve, nem lehet az szép, hogy is mondjam, egyszerűen igaz, nem látok biztosítékot rá. Nem rosszaságot érzékelek a vezetőségben, hanem ifjúi - vagy nagyon is öreg - tudatlanságot. Hozzájuk képest én kissrác vagyok, mazsola, egy jenő a felnőtt üzlethez. 

Hát ez már csak igy szokott lenni.

                                         holnap folytatjuk

______________________________

• blog a laptop helyes használatáról - ingyenes szövegszerkesztő programok
• balla d. károj nem használ elipszolont új írásaiban - hejesírás ly nélkül
• postai levél címzés, boríték helyes megcímzése - honlap optimalizálás
  

http://hhrf.org/ungbereg/manz/0608/19.htm

az utolsó vesszőig.

Balla D. Károly írása

http://hhrf.org/ungbereg/proz/06/nagy_piktor_tucatja_i.htm

Megjelent: Népszava, Szép Szó, 2006/július 29.

Hát most bajban vagyok!

Tetszik az ötlet, tetszik a stílus, és tetszik a gyanítható csattanócska is.

Inkább mást kellett volna olvasnom!

Balla D. Károly, azaz nickje szerint BéDéKá kívánságára elkezdtem olvasni írásait, mert jó szórakozásnak tűnik a dolog.

Bár kicsit nehezen indul a játék, de majd csak kikerekedik belőle valami.

Vagy sem.

Elsőre nem értettem, hogy mely írásait is kínálja céltáblának BéDéKá, de végül is a felkínált listából a sor elején szereplővel kezdem:

Balla D. Károly: Haza a hálón

Megjelent: Új Szó (Pozsony), 2006 . július. 22.

http://hhrf.org/ungbereg/epc/06/haza_halon_i.htm

A későbbiekben elkövetendő fogalmi tévedéseim előzetes magyarázataként magamról annyit, hogy nem vagyok író, nem vagyok irodalmár, sőt még értelmiséginek sem tekintem magam.

Használom a szavakat, úgy ahogy jónak vélem. Ha tévedek, majd a hozzáértők, kiigazítanak.

BéDéKá irodalmi munkásságát nem ismerem, nem tudom, hogy szépíróként milyen a nyelvezete, de mint esszé és közéleti író (kizárólag a fenti írásműre alapozva véleményem) a stílusa korrekt, jól olvasható, bár nélkülözi a magyar nyelv igazi szépségeit.

Lehet, hogy végre el kellene olvasnom egy regényét is?

A témaválasztás BéDéKá szempontjából érthető, de tőlem teljesen távol áll. Nem azért, mert határon kívüli kisebbségi értelmiségiek problémájával foglalkozik, hanem azért, mert hidegen hagy bármely (akár határon belüli) helyi értelmiségi csoport belterjes gondja.

Azonban, ha a felvetett kérdést általánosítjuk, az igen izgalmassá válik.

Vajon mennyire modernizálódott a kortárs magyar értelmiség?

Gondolom, a többség az Optima írógépről már áttért a szövegszerkesztőre, de vajon mennyire használják ki a hálóvilág lehetőségeit? Mindarra, mindabban, amit BéDéKá cikkében felsorol.

A választ persze nem tudom.

No, hát ez is megvolt. Prospero nyilvánosan bocsánatot kért a Blogter hivatalos szolgáltatói blogjában, a Gépházban.

ezúton kérek elnézést a közösségtől és BDK-tól, amennyiben a megengedhetőnél erőteljesebb hangon szóltam hozzá BDK postjához (lásd 18-as comment), jelezve számára, hogy békés hely lévén csendet kérek tőle vagy úriemberként távozzon. Nos, amit jócskán félrelőttem, hogy neki a Blogtér nem holmi étterem, bulihely vagy chatszoba, hanem egy olyan igazi szállás, ahol rendszeresen közzé teszi gondolatait, kiadja lelkét. Ebből az aspektusból minden szolgáltatói keménység zűrös hatalmi túlkapás, ezt elismerem.

Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha ezt nekem nem kell erőszakosan kikényszerítenem, azzal érvelve, hogy nem érem be magánlevelében történt bocsánatkéréssel, hiszen a sértés nyilvánosan történt. Mennyivel nagyvonalúbb lett volna belátni elsőre, hogy a blogger bármikor beinthet a Blogtérnek, de a Blogtér emberei nem inthetnek vissza. Bizony nem. Merthogy ez nemcsak zűrös hatalmi túlkapás, hanem teljesen elfogadhatatlan magatartás egy szolgáltató részéről, pláne ha a véleménynyilvánítás szabadságát hirdeti.

A cégvezető belátása azonban kétes értékű, mert a bocsánatkérés komolyan vehetőségét sajnos megkérdőjelezi a bevezető:

...a borjúpörkölt utáni és borozás előtti balcsifílinges happységet pedig amúgy sem tudom komolyan venni, mint ahogy szerzője sem szánhatta annak. Annál azért okosabbnak gondolom, hogy engem komolyan is ennyire hülyére vegyen.

És ott volt a 18. bejegyzés, az eltanácsoló szép üzenet, Prospero apostol 18. intése a Blogtér-renitenshez.

blogtér | megszűnt a blogter.hu | bdk személyes afférja a szolgáltató vezetőivel - A Blogtér.Hu megszűnése óta a korábbi linkek nem működnek, utólag töröltem őket - bdk

Úgy érzem, a Blogtéren való szereplésem közel 9 hónapja alatt bizonyos erkölcsi tőkére tettem szert (mi szerény szavak!), a nyilvánosság egy számomra fontos szegmensének a támogatását élvezem. Meglehet, mégsem okos dolog ezt szó nélkül és azonnal feladni.

Kedves olvasóim és blogíró társaim a Blogtéren!

Elegánsabb és számomra is könnyebb megoldás lenne soha többé nem nem jelentkezni a Blogtéren. Ezt azonnal el is határoztam pénteken este, amikor a szolgáltató egyik legfőbb vezetője, Prospero ezekkel a szavakkal illetett:

"kedves BDK, kérem, ne írj ilyen hangú postokat ellenünk, amennyiben elveinkkel - szellemiségünkkel nem értessz egyet kérlek, korrekt módon távozz. A távozásod esetén természetesen minden technikai segítséget megadunk Neked, hogy segítsük új szolgáltatóhoz való költözésedet. Amennyiben amardsz, akkor viszont szeretném, ha gondod van, nekem jelezd direktben, üljünk le beszéljük meg és legyünk konstruktívek. Mi nem azért dolgozunk, hogy ilyen hangnemmel szembesüljünk, ez nekünk a hivatásunk. Köszönöm és várom megkeresésedet." (Ennek a posztnak a 18. hozzászólása.) 

Hogy is lehetne másként az "amennyiben elveinkkel - szellemiségünkkel nem értessz egyet kérlek, korrekt módon távozz" kijelentést értelmezni, mint úgy, mint írva vagyon: amennyiben nem értesz egyet velünk, távozz! Egyenes beszéd. És ugyan mit jelenthet az, ha a házigazda felajánlja, hogy segít az elköltözésben? Ugyanazt: személyed nem kívánatos, ki vagy rúgva.

Ennél én már sokkal kevesebbért otthagytam szerkesztőséget, kiadót, lapot, szövetséget, s a legtöbbször szó nélkül. Akkor is, ha nagyot vesztettem emiatt lehetőségben, egzisztenciában.

Hogy most mégis eldöntöttem, jelentkezem (habár a posztomat nem a Blogtéren teszem közzé, oda csak belinkelem - de ez is jelentkezés, beírás), az számomra több napi vívódás és igen súlyos, fájdalmas döntés eredménye. Van a kompromisszumnak egy határa, amely már megalkuvás. Úgy érzem, akaratom ellenére erre a szűk mezsgyére tévedtem, rossz érzéseim vannak, egyáltalán nem vagyok biztos abban, okos dolog-e (újra) kiállni igazságom mellett. Előre hallom azok nem alaptalan kritikáit, akik magam-kelletéssel, gerinctelenséggel, rinyálással fognak vádolni. Nem fogok nekik ellentmondani; egyáltalán: senkinek sem fogok. Amit fontosnak gondolok, azt megírom itt, hozzászólásokat csak tőletek várok, reagálni legfeljebb a tisztázó, pontosító szándékú kérdésekre fogok.

No, akkor a lényeg: a pénteki prosperói főmű után miért tettem be újra a lábamat a Blogtérre? Először is szombaton azért, mert addigra nem lehettem biztos abban, valóban ő írta-e a posztot (nem volt bejelentkezve, lentebb visszaéltek a nevével). Kértem, ismételje meg bejelentkezve, ha valóban tőle származik ez az eltanácsoló szép üzenet. Nyilvánosan ezt azóta sem erősítette meg (bár nem is cáfolta), ellenben két magánlevelet is írt. Már az elsőben azt kérte, hogy levelét ne publikáljam. Holott leginkább a Blogtéren belüli döntésekről, illetve saját véleményéről értesít. Mivel pedig ez a vita a nyilvánosság előtt zajlott, úgy gondoltam, a 18. bejegyzéssel teljesen ellentétes tartalmú magánlevele szintén a nyilvánosságra tartozik.

Ezért a leghatározottabban arra kértém Prosperót, magánlevele tartalmának megfelelő és azzal azonos súlyú nyilvános hozzászólással tegye helyre a helyzetet, tisztázza a Blogtér vezetőinek hozzám való viszonyát.

Nem tette meg, ellenben újabb magánlevelet írt: ő már szabadságon van és most elutazik, majd 20-a után...

Ezt természetesen nem fogadtam el, kibúvónak éreztem, hiszen ha magánlevélre volt ideje, módja, ugyanezzel az erővel egy három mondatos kommentet is betűzhetett volna. Ezt megírtam. Választ már nem tőle kaptam, hanem Doranskytól, újra csak publikálhatatlan magánlevelet. Itt ezt a szálat most megszakítom, a neki írt választ is publikálni fogom. Most továbbra is arról, miért jelentkezem.

Nem olyan könnyű eljönnöm a Blogtérről, mert lezáratlan dolgaim vannak itt.

Először is ez az egész ügy, amelyből ha most szó nélkül kiszállok, akkor a helyzet részemről azzal szakad meg, hogy Prospero eltanácsolt, én pedig rákérdeztem, hogy valóban-e. Az olvasó csak ennyit lát, a nagyfőnök magánlevelét nem ismeri, sem az én reagálásomat. Pedig nagyon is hozzá tartoznak a történethez.

Aztán ott van az identifikciós játék. 15-én lezárul a forduló. Nem tehetem meg a játékostársakkal, hogy az összegzést nem közlöm, és erre a Blogtéren fel nem hívom a figyelmüket. (És a folytatásról - vagy annak elmaradásáról is értesítenem kell őket.)

No és persze itt vannak nyájas olvasóim, akiket szintén nem hagyhatok el szó nélkül, el kell őket igazítanom, hogy hova jöjjenek majd utánam. A cihelődésben - bár Prosperó nagylelkű ajánlatát nem veszem igénybe - meg kell pár technikai dolgot oldanom, hogy könnyen rám találjanak.

Meg aztán köszönetet is szeretnék mondani. Én úgy tapasztaltam, hogy a blogtéri mérvadó szerzők ebben a vitában inkább énmellettem álltak, s nem a Blogtér vezetői mellett, még ha többen az én túlreagálásaimat is bírálták, egyes dolgokban nem is értettek velem egyet. Talán nem sértődnek meg a többiek, ha nem veszek sorra mindenkit (jaj, már nagyon unom azokat a kommenteket állandóan újraolvasni), itt most csak EL Lobó - A farkas, Bajla, Pizsama von Flanel, Mark'yhennon és Goldmund véleményére utalok (tényleg bocs a többiektől!). Jellemzőnek érzem, hogy nagyjából még azok is nekem adtak igazat, akikkel korábban csúnyán összeakasztottam a bajszomat (Szamárfül, Kósza).

Külön köszönöm Kornis Mihály vitriolos hangú posztját - ő az alapkérdésben ad nekem igazat, és sokkal-sokkal élesebben bírálja Para-Kovácsot és futtatását, mint én. Kíváncsi vagyok: neki is beszólt Vikto, hogy öcsém, találj ki inkább valami eredetit? Neki is szemére vetette Mutant, hogy ne pattogjon, mert a Blogtér őalá is ingyen teszi oda a deszkát? Neki is odavetette Prosperó, hogy ha nem ért egyet a Blogtér vezetőinek a szellemiségével, akkor korrekten távozzon?

Egyáltalán: úgy érzem, a végére kell járnom annak, hogy vajon

Ezt itt, a Blogtéren kell megtudnom, hiszen a konfliktus itt alakult ki. Arra láthatóan nem számíthatok, hogy a szolgáltatás vezető emberei nyilvánosan is megerősítsék (vagy akár megcáfolják) azt, amit magánlevélben részben vagy egészben elismertek, így csak olvasóimra, blogíró társaimra apellálhatok, hogy segítsenek eligazodni ebben a kérdésben és vagy erősítsenek, vagy ingassanak meg vélt vagy valódi igazamban.

Végül: úgy érzem, a Blogtéren való szereplésem közel 9 hónapja alatt bizonyos erkölcsi tőkére tettem szert (mi szerény szavak!), a nyilvánosság egy számomra fontos szegmensének a támogatását élvezem. Meglehet, mégsem okos dolog ezt szó nélkül és azonnal feladni.

Azt hiszem, ha nem tilt ki a Blogtér, akkor pár napig még elcihelődöm.

Hamarosan következik : levelem Prosperónak

______________________

Mint olyan valakinek, aki már figyel a weboldali keresőmarketing szempontokra, nagy veszteséget jelentett a blogtér végleges megszünése 2012 ben. Ott vezetett blogjaimnak persze addig volt igazi értéke, amíg gondoztam őket, de nagy archívumuk és nagyon sok bejövő link miatt ezek nagy linkerővel rendelkező weboldalak voltak, amelyeket felhasználhattam keresőoptimalizálási munkámban. A rendszer postjait ugyan többségükben kimentette más rendszerekbe, a tartalom tehát megmaradt, de támogatói háttér hiányában ezek az oldalak már nem vehették át korábbi szerepüket. Blog, szolgáltatás, laptop tartalom marketing

• Google Top10 Számtech blog - notebook weblap